IPM 2009. május

Előszó

Részlet a könyvből:
A klímaszkeptikus
Környezetünk védelménél kevés fontosabb ügyet tudok elképzelni, mégis mindjárt az elején bevallom, ha választani kell, inkább a klímaszkeptikusokhoz sorolnám magam. Annak ellenére is, hogy a Láng István professzorral e lapszámunk hasábjain megjelent interjúban a magamfajtát sok dicsérettel nem illetik. A klímaváltozás hívei szerint a baj az, hogy túl sokan vagyunk, túl sokat termelünk, és fogyasztunk, sőt szemetelünk is. De vajon ma Magyarországon a legfontosabb állami és társadalmi célok között nem azt látjuk-e, hogy megállítsuk népességünk fogyását, növeljük a termelést, hogy kilábaljunk a válságból, és többet fogyaszthassunk? E célok érdekében képesek vagyunk még megszorításokat is elviselni. Most akkor kire hallgassunk? Talán nem meglepő, hogy a gazdaság természetes lényege a növekvő termelés, fogyasztás és persze a szemetelés. Ezért a fenti elvárások olyanok, mintha az oroszlántól azt várnánk, hogy szokjon le a húsevésről.
Megoldás szerencsére mégis van, csupán a követelményeket kell a gazdaság természetéhez igazítani. Amikor fogyóban vannak a természetes kőolajkészletek, akkor a motorbenzin ára felmegy, így megéri majd az egyébként sokkal drágább megújulónak nevezett energiaforrásokat használni, fejleszteni. A legszebb mégis az, hogy mindez magától történik, nem szükséges hozzá megváltoznunk, hiszen így működik a gazdaság. És igen, az utóbbi hónapokban óriási mértékben csökken a termelés, teljesül Láng professzor kívánsága, ám ez mégsem tűnik jó megoldásnak. A professzor tudatformálást is szeretne, de sajnos az ilyesmi nem működött már az utóbbi ötven évben sem, nem kis szerencsénkre. Nem az a megoldás, hogy kapcsolgassuk le a lámpáinkat és háztartási gépeinket otthon, hátha csökken a szén-dioxid-kibocsátás. A baj az, hogy mindez az igazán nagy szennyezőkhöz képest elenyésző spórolás volna, tehát fölösleges. Éppen úgy, mint az órák állítgatása tavasszal és ősszel, hiszen az így okozott egészségkárosodás orvoslása gyanítom, nagyságrendekkel többe kerül, mint a megtakarított csekély energia. Itt is van persze megoldás, és újra csak a pénz. Aki spórolni akar a villanyszámlán, majd lekapcsolja a lámpákat. A mai gyakorlattal ellentétben legyen viszont kötelező a takarékosság minden állami forrással! Vissza