IPM 1985. május

Előszó

Részlet:
RIGYIJA SZEMJONOVA
A cár és a nők
Férjük tulajdonát képezték, dolgozó és gyermeket szülő robotok voltak. Nem is szerelemből mentek férjhez, ezt az érzést csak kevesen ismerhették meg közülük. Aztán jött I. Péter, a reformátor cár, és új, modern szelek kezdték fújdogálni. A folyamatot ábrázoló alábbi cikket a szerző, a leningrádi professzorasszony lapunk számára írta.
A feudális világszemlélet alapját a pravoszláv vallási hierarchia elve képezte: a világot Isten az uralkodó, a családot pedig a férj. A családi életformát a családfőnek a ház népe fölött gyakorolt korlátlan hatalma jellemezte. A család kicsiben tükrözte a hűbéri, önkényuralmi Oroszország általános felépítését. A férj uralkodó szerepe a család rendi hovatartozásától függően különféle formákban nyilvánult meg, ám a nő jogfosztottsága a XVII. században általános volt. A külföldi utazókat is igen meghökkentette az orosz nők rendkívüli alázata. A Házirend, vagyis a régi orosz családi életre vonatkozó intelmek gyűjteménye arra tanította a férjet, hogyan kell büntetnie a feleségét: kisebb vétségért korbácsütés járt, "nagyobb engedetlenségért" a férj már a feleségének "meztelen hátára mérhette ostorcsapásait". Collins angol udvari orvos a XVII. század közepén följegyezte, hogy a Házirend szabályait alkalmazzák. "Az oroszok - állapította meg - kíméletlenül bánnak a nőkkel, és szigorú engedelmességet követelnek tőlük." A korabeli dokumentumok híven ábrázolják, ahogy a férj "haragjában vagy bánatában feleségének fülét-szemét veri ököllel, vagy bottal üti, aminek különféle következményei lehetnek: vakság, süketség, kéz-, láb- és ujjtörés, fejfájás és fogfájás, a terhes nőnek pedig megszületendő gyermeke is maradandó sérülést szenvedhet." Vissza