IPM 1980. január-június (fél évfolyam)

Előszó

Részlet a folyóiratból:
Robert Sténuit, a híres francia búvár és kincskereső, amikor ai afrikai partok közelében fekvő Porto Santo-sziget mellett az 1724-ben elsüllyedt Slot der Hooge nevű holland hajó kincsei után kutatott, megdöbbenten tapasztalta, hogy valaki már megelőzte, a rakomány jó részét fölhozta a tenger mélyéről.
Ez a valaki pedig a néhai ezüsthalász, John Letbridge volt, aki 1759. december S-én hunyt el, s az angliai Devon grófságban, az egyik plébániatemplom melletti temetőben helyezték örök nyugalomra. A templomi följegyzések jeles emberként említik, aki egy olyan csodálatos készüléket épített, amellyel a tengerbe veszett hajók kincseit mentette ki. Az egykori búvárról azt is megtudjuk, hogy „az angol kereskedelem javára" százezer font sterlingnyi értéket hozott vissza a hullámsírból.
Róbert Sténuit akkor szerzett tudomást az angol ezüsthalászról, amikor Catherine Letbridge, a bátor férfiú távoli leszármazottja eljuttatta hozzá a XVIII. század harmincas éveiben megjelenő Gentlemen's Magaziné című folyóirat egyik példányát. A Gentlemen's Magaziné megsárgult lapjai érdekes cikket őriztek meg az utókor számára. Letbridge így számol be a nem mindennapi készülékről: „Gépem jó észoki tölgyfából készült; szabályos henger alakú, az átmérője fölül 2,5 láb (kb. 76 centiméter), az alsó részén pedig 18 hüvelyk (kb. 45 centiméter). Űrtartalma megközelítőlen 30 gallon (kb. 136 liter). Hogy ellenálljon a víz nyomósónak, kívülről és belülről is vasabroncsokkal erősítettem meg. A készülék falába két nyílást vágtam, hogy a benne tartózkodó a kezét ki tudja dugni. A kilátást pedig egy csaknem 4 hüvelyk (10 centiméter) átmérőjű és egy hüvelyk vastagságú üveg biztosítja. A készülék tetején is van még két lyuk, itt hatol be a levegő; lemerülés közben ezeket a nyílásokat természetesen elzárom. Az egész berendezés egy erős kötélen függ: emellett halad a jelzőzsinór, amelynek az 0 feladata, hogy lehetővé tegye a kapcsolattartást a felszínen levőkkel. A hordóba lábbal előre szállok be, s miközben karjaimat átpréselem a két oldalnyíláson, addig a tetőt kívülről egy csavarral jó erősen rászorítják az oldalfalakra Ahhoz, hogy a berendezés lemerüljön a víz alá,
„Vajon mit érezhetett a hajdani kolléga, amikor e készülékkel lemerült a tenger mélyére, az ismeretlenbe?" A skóciai Aberdeen hadihajókat gyártó üzemében keltették életre a régen elfeledett találmányt
mintegy 5 hundredweight (kb. 254 kilogramm) nehezékre van szükség, de elegendő mindössze 15 fonttól (kb. hat és fél kilogramm) megszabadulni, s azonnal emelkedni kezd fölfelé. A készülékben a hasamon fekszem, s gyakran hat óránál is több időt töltök el ebben a testhelyzetben. Egy-egy lemerüléskor rendszerint három-négy percet töltök a mélyben, ahol egy 12 láb (kb. 3,65 méter) oldalhosszúságú, négyzet alakú területen tudok mozogni. Több százszor merültem már le sikerrel tízölnyi (kb. 19 méter) mélységbe, sőt, egy alkalommal, bár nagy nehézségek árán, 14 ölre (kb. 26,5 méter) is lejutottam "
Csodálatunk fokozódott
Sténuit-t, miközben búvártársaival együtt az elsüllyedt holland hajó ezüstrakományát kereste, tovább foglalkoztatta a Letbridge-féle elmés szerkezet „Mindennap, amikor korszerű kezeslábasunkban és légzőkészülékkel a hátunkon leszállunk ennek a veszélyes, északról nyitott öbölnek a vizébe, hogy tizennyolc méteres mélységben dolgozni kezdjünk, újból és újból eszünkbe jutott az az ember - írja Sténuit később. — Csodálatunk csak annál inkább fokozódott, minél több nehézséggel, csapdával találtuk szembe magunkat a víz alatt; ezekkel ugyanis neki is meg kellett birkóznia, s az általunk végtelenül primitívnek tekintett eszközeivel mégis mindig győztesen került ki ezekből az ütközetekből." Minden bizonnyal már akkor, Porto Santo partjai mentén megszületett Sténuit-ben a gondolat, hogy Letbridge nyomdokaiba lép, s a korabeli technológiai eljárások fölhasználásával ismét elkészíti az angol búvár merülőkészülékét. Arra volt kíváncsi, vajon hogyan működhetett a „tölgyfa-szkafander", mit érezhetett a hajdani kolléga, amikor e készülékkel lemerült a tenger mélyére, az ismeretlenbe. Sténuit most már szerett volna mindent megtudni Letbridge merülő hordójáról. Hosszas kutatás után végre újabb dokumentumokra bukkant Fennmaradtak Baarthel Taerlinknek, a Slot der Hooge elsőtisztjének a „gépről" készített vázlatai. Taerlink túlélte hajójának katasztrófáját, s egy év múlva már részt vett Letbridge expedíciójában. A párizsi Nemzeti Levéltárból pedig előkerültek azok a beszámolók is, amelyeket a berendezés kipróbálásának egy másik szemtanúja, a francia haditengerészeti hivatal titkos megbízottja írt. Vissza