Iparosok, császárok, királyok és egyéb céhbeliek

Előszó

A tudós, meg a csizmadia.

Egy német filozófus, aki a tudományokba kopaszodott bele, rájött arra az igazságra, hogy a világon minden baj azért van, mert a babiloni torony összedőlt. Ha az Isten meg nem zavarta volna az emberek nyelvét, akkor nem értenék egymást félre a népek és mikor a németek „fáért" kiabálnak, akkor nem fejsze után kapkodnának a magyarok, hanem vödör után, viszont mikor a magyarok „vizet" emlegetnek, akkor nem akarnának azon a németek mindjárt „hájat" kaszálni.
Már most hogy lehetne ezen segíteni? A német azt találta ki, hogy legjobb volna, ha az emberek nem a szájukkal beszélnének, hanem a kezükkel, mert azt nyelvtudomány nélkül is meg lehet érteni. El is jött a tudományát kipróbálni Magyarországra s nagyon nekiörült, mikor meghallotta, hogy itt is található egy nagyeszű ember, aki már évek óta az ő metódusa szerint diskurál embertársaival: nem a szájával, hanem a kezével.
Ez a nagyeszű ember egy félszemű csizmadia volt Apátfalván, akinek nem sok hajaszála hullt ki a filozófiáért s nem annyira az emberiség szeretete tette a beszéd gyűlölőjévé, mint inkább az ital kedvelése. Ő ugy okoskodott, hogy ha már az Úristen elhibázta a dolgot és nem torkot teremtett tizet, hanem kézujjat, akkor az okos ember azt az egy torkot az ital számára tartogatja és ami mondanivalója van, azt a tíz ujjával mondja el... Vissza