Ipari öntudatunk ébresztői és munkálói

Előszó

1840 körül a 12 milliós népességű Magyarországon mindössze 126.000 kézművest és 453 gyári vállalatot találtak. 1940-ben a Trianon után már megnagyobbodott, de még mindig megcsonkított Magyarország 13,6 milliós népességű területén 4.391 gyári üzemet írtak össze és jóval több, mint egy millió ember élt az iparból. A fejlődés irányát és mértékét megmutató e néhány adat közt eltelt száz esztendő nemzetünk történetének világrengető, országmozgató eseményekben talán a leggazdagabb, de mindenesetre egyik legcsodálatosabb korszaka. Ébredés és kényszerű tespedés, öröm és gyász, dicsőség és megaláztatás, boldog és munkás békeévek és vér meg vagyonpusztító háborús zivatarok váltakoztak benne. És ebbe az évszázadba esik a magyar ipar sorsdöntő fontosságának fölismerése és a munka megindulása is avégből, hogy iparunkat kiemeljék abból az elnyomott, elhanyagolt és elmaradt állapotából, amit az imént bemutatott számok tömören és világosan jellemeznek. Bizony hiába volt termékeny földünk, nyersanyagokban való gazdagságunk, értelmes népünk, - olyan iparról, amely legalább nyersterményeinket föl tudta volna dolgozni s azokból legalább itthoni szükségleteinket kielégíteni, száz esztendővel ezelőtt beszélni sem lehetett, A függő államjogi helyzetünkben velünk szemben érvényesített kíméletlen vámpolitikai és egyéb eszközök Magyarországnak a nyersanyagszállító gyarmat szomorú és sorvasztó szerepét juttatták s iparunk mesterséges elsenyvesztésével idegen országok örökös adófizetőjévé akarták süllyeszteni... Vissza