Ipari művészet

Előszó

Részlet a könyvből:
Az üvegművészet, mint minden alkalmazott műfaj, minden időben az alkotást létrehozó gazdasági erő függvénye. Ezért nem is bírhat olyan - a társadalmi problémákra azonnal reagáló - kifejező erővel, mint például a festészet. LYKA Károly állapítja meg, hogy a XIX. század üvegfestészete "hivatalos művészetté" vált. Ez nem is lehetett másként, hiszen az ilyen - viszonylag drága - munkával csak olyan művészt bíztak meg, aki hajlandó volt a múlt dicsőségét és erényeit magasztalni annak ellenére, hogy ezeket a kor bűnei váltották fel. Ez a hamis, csupán külsőségekben jelentkező művészeti felfogás jellemzi a tárgyművészetet is. A korabeli akadémista "díszüveg" tárgyak talmi jellegét még fokozza az üvegművészetben egyeduralomra jutott kristálystílus, mely a velenceiek által oly magas fokon művelt hutatechnikával szemben az üveg anyagának törvényszerűségeit bizonyos vonatkozásban félreértelmezi. Divatba jöttét elsősorban a drágakőhöz való külső hasonlatosságának köszönheti, s mivel csupán külső utánzásról lehet szó, ez a stílus már születésénél magában hordta applikatív voltának jegyeit.
Ilyen és hasonló okok miatt az üvegművészetben az új kialakulása csak nehezen és viszonylag lassan történhet, mégpedig nem tartalmi, hanem formai oldalról indulhat a támadás a régi ellen. A támadás azonban erőteljes, és széles körben jelentkezik, beleilleszkedve abba a szellemi és művészeti mozgásba, mely a századvégre jellemző. A támadás a széthúzó képzőművészeti erők, irányzatok egységesítésének programjában a szecesszionista mozgalomban nyilvánul meg. Vissza