Ipargazdasági Szemle 1983. különszám

Előszó

E kötet a Nemzeti Termelékenységi Központok Európai Szövetségének és a Szövetség tagintézményeinek újabb tapasztalatairól ad áttekintést. A termelékenységi központok az európai tőkésországok legtöbbjében az 50-es évek elején, Marshall-segéllyel jöttek létre. Felállításuknak kettős célja volt: egyrészt a háború utáni gazdaságok helyreállításának meggyorsítása, a termelékenység növelésének elősegítése, másrészt a szakszervezetek és a munkáltatói szervezetek közötti együttműködés erősítése, ehhez - a termelékenységgel összefüggő kérdések tekintetében - szervezeti keret biztosítása.
A termelékenységi központok (intézetek) ún. nem nyereségre dolgozó intézmények, fő bevételi forrásukat az állami költségvetés adja. Közös vonásuk, hogy a termelékenység növekedését kívánják szolgálni, össztársadalmi nézőpontok figyelembevételével. Az egyes központok tevékenységi köre, jellege, mérete azonban - igazodva az adott ország gazdaságának fejlettségéhez, intézményi rendszeréhez, mindenkori célkitűzéseihez, problémáihoz - eléggé különböző. E termelékenységi központok tevékenységét kezdetben az Európai Termelékenységi Ügynökség (EPA) koordinálta. 1966-ban önálló, más országok számára is nyitott szervezetet hoztak létre, a Nemzeti Termelékenységi Központok Európai Szövetségét. Az MTA Ipargazdasági Kutatócsoportja a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottságának határozata alapján 1969-ben csatlakozott a Szövetséghez, és annak azóta is tagja.
A Szövetség létrehozása és csatlakozásunk óta az egyes országok és a világgazdaság helyzete sokat változott, s mindenütt jóval nehezebbre fordult. A 70-es évek elejéig, közepéig a legtöbb ország a gazdaság és a termelékenység gyors növekedését tapasztalta. Ekkor a központok nagy részénél a termelékenység mellett jelentős teret kapott a munkakörülmények (a munka „minőségének") széles értelemben vett javítása, a munka „humanizálása". (Néhány központ - a belga, a francia - ennek megfelelően nevét is megváltoztatta.) Ezek az elképzelések, programok fő vonásaikban ma is élnek, de e munkanélküliséggel és egyéb súlyos gazdasági nehézségekkel terhes években megvalósításuk sokkal kisebb intenzitással és várakozásokkal folyik.
Elgondolkodtató jelenség emellett, hogy az óriási munkanélküliség ellenére az utóbbi években a tőkés világban nem csökkent, hanem nőtt az érdeklődés a termelékenység kérdései iránt. Általános meggyőződés, hogy a termelés fokozásának, a magasabb foglalkoztatásnak az alapját csak a nagyobb kereslet, ezt pedig a nemzetközi versenyképesség, a termelékenység növelése biztosíthatja. A termelékenység növekedésének lelassulása vagy éppen visszafogása nem orvosság a munkanélküliség ellen. Az utóbbi években több országban a regionális termelékenységi központok szerepének erősödését láthatjuk és - a belső irányítási feladatok átcsoportosításával - számos nagyvállalatnál is termelékenységi osztályokat, központokat állítanak fel. Vissza