Intérieur 2009. június-július

Előszó

Tisztelni a hagyományt
Néhány héttel ezelőtt egy lovaspóló versenyre kaptam meghívót, melyben a szervezők sportosan elegáns öltözéket, továbbá a hölgyeknek kalap viseletet írtak elő. Első pillanatban talán túlzónak,"kivagyinak" tűnhet a felkérés, ám ha elfogadjuk, hogy ez egy sajátos etikett része és egy olyan hagyomány, amit illik tiszteletben tartani, másképpen tekintünk a kalapra és annak viselőjére. Netán tervezőjére.
Mint tette többek között a londoni Victoria&Albert Museum május végén zárult, de a múzeum honlapján (www.vamac.com) még mindig megtekinthető Hats An Anthology by Stephen Jones című izgalmas kalaptörténeti kiállítása, s mint tettük mi is, amikor a nemzetközi hírű ír divattervező, Philip Treacy egészen rendhagyó és egyben ámulatba ejtő fejfedőit mutatjuk be. Alkotásai nem hétköznapi viseletek, hanem különös műremekek, amelyek új fejezetet nyitnak a kalapdesign történetében. A róla szóló írásunk jelen számunk Írországra reflektáló összeállításának egyike, amihez néhány további kapcsolódik a kortárs ír design és építészet mai, itthon kevéssé ismert helyzetét érzékeltetendő.
Nem feledkeztünk meg a nyárról sem, még ha a kánikula várat is magára, és úgy ömlik az eső időnként, mintha dézsából öntenék. De egy vérbeli kerékpárosnak ez az égi áldás sem szegi kedvét, különösen, ha azon járművel egyikét tudhatja magáénak, melyet ÖKO rovatunk is bemutat. Olyan innovatív, műszaki, ergonómiai és formai nóvumokkal bíró kerékpár különlegességeket gyűjtöttünk egybe, amelyek meghatározhatják a közeljövő átlagos biciklijeinek történetét is. De energiatakarékos és környezetbarát ötleteket nemcsak a közlekedés területéről mutatunk be, hanem a divat világából is. Hallották már a slow fashion kifejezést? Röviden annyit róla, hogy olyan irányzatot jelöl, amely számos szempontot figyelembe véve igyekszik csillapítani, de legalábbis lassítani a fogyasztói társadalom éhségét, de Lassan a divattal! című írásunkból további részletek is kiderülnek e "zöld" módiról.
Befejezésül visszakanyarodnék a már említett hagyományra. Hosszú évek, sőt évtizedek szükségeltetnek egy-egy hagyomány kialakulásához, de jóval kevesebb idő is elegendő azok halványulásához. Nem divatokra és trendekre gondolok, hanem a tudatalattinkba önkéntelenül is beépülő, életünknek ritmust és keretet biztosító, a hétköznapokat és az ünnepeket tagoló szokásokra. Az építészet területéről vett példaként említeném azt a Balaton-felvidéki présházat és pincét, amelyet több mint 150 évvel ezelőtt építettek egykori gazdái helyi anyagokból, a célnak éppen megfelelő méretben, az akkori szokásokhoz alkalmazkodva. Ezeket vette figyelembe a kis épület új tulajdonosa is, aki minden bővítés ellenére gondosan megőrizte az eredeti részleteket, mintegy ösztönös tiszteletként a régi hagyományok iránt. Ajánlom figyelmükbe egyszerűségével is példaértékű munkáját. Vissza