Interferenciák

Fülszöveg

Az élet sorvadása, apadása, kihűlése: a hideg a költészet ősellensége. Vele perelve írja Kosztolányi: "Tagadlak egész hevemmel, mert mivoltom az, hogy lobogjak, égjek, láng legyek és szüntelenül áradjak, táguljak, nőjek." A költészet és a fény ősi rokonsága innen ered, s ebben az értelemben jelképértelmű fogalom a fény. E könyv szerzője azt hiszi, hogy nemcsak a költő, ebben a magasabb értelemben minden ember fényforrás, csak az olvasó fénye néma, s a költő sugárzása révén válik észlelhetővé, bizonyossá.
Az interferencia fogalma a fizikából került e gyűjtemény homlokzatára. Annyi önkényességgel, amennyit a fizikai és szellemi jelenségek közötti különbség engedélyez. A fényinterferencia egymást erősítő csak akkor lehet, ha egyazon fényforrásból s kedvező hullámokban induló sugarak találkoznak egymással. A szellemi interferenciákban épp az a csodálatos, hogy benne távoli, sőt egymástól idegen forrásokból eredő sugarak is találkozhatnak. A fáziskülönbség, a megtett út hossza, a közeg, melyen át kell hatolnia s amelyről vissza kell verődni, természetesen a költő és olvasó viszonyára is kihat: gyöngíthetik, ki is olthatják egymást. Kiss Ferenc úgy véli, az a dolga, hogy a találkozást elősegítse. Nem az tehár, hogy mindenféle fények egymást félerősítő találkozását intézze, hanem az, hogy a sugárzások erejét, természetét mérje, megértse és megismertesse. Ez a szerep magyarázhatja ellen- és rokonszenveit is.
Új kötetét az elmúlt tíz év során írt tanulmányaiból, kritikáiból, nagy visszhangot kiváltó vitacikkeiből állította össze. Vissza