Inter arma 1944-1945

Előszó

A Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár forráskiadvány-sorozatának második kötetét tartja kezében az olvasó. Míg korábban Shvoy Lajos püspök emlékiratainak közreadásával - régi adósságot törlesztve - egy hosszabb időszakra vonatkozó másodlagos forrást tettünk közzé, addig most az volt a célunk, hogy egy rövid, ám tragikus korszak mindennapjaiba adhassunk betekintést primer forr ások alapján.
Közel hatvan esztendeje annak, hogy egyházmegyénk a második világháborúban harci cselekmények színterévé vált. A szerencsétlenebb sorsú településeknél három hónapig hullámzott, vagy meg is rekedt a front. A háború pusztított életeket, értékeket, erkölcsöket - mérhetetlen szenvedést okozva a térség polgári lakosságának - amelynek keserűségét csak fokozta, hogy a harcok elültével kiépülő új berendezkedésben tanácsosnak látszott hallgatni a fájdalmak jó részéről.
Kötetünk a püspöki levéltárban őrzött egyházi források alapján ezekről a vészterhes napokról kíván megemlékezni. Hisszük, hogy vállalkozásunk újszerű, s szokatlannak tűnő mélységekbe hatoló. Egyfelől ugyanis tapasztalatunk, hogy az egyházi levéltárakban őrzött legújabb kori iratanyag iránta kutatói érdeklődés is csak születőben van még, hogy a nagyközönségnek szánt egyházi forráskiadványok viszonylagosan csekély számáról ne is szóljunk. Másfelől a közölt források arról tanúskodnak, hogy a papság helyzeténél fogva különleges nézőpontból láthatta az eseményeket. Hiszen azokban a zavaros időkben, mikor a polgári igazgatás összeomlott, gyakran más szilárd kristályosodási pont nem maradhatott egy-egy közösség életében, mint a pap és a köréje szerveződő egyházközség. Shvoy Lajos püspök büszke is volt rá, hogy papjai egyetlen kivétellel amíg tehették, szolgálati helyükön maradtak. Ráadásul a lelkészek „hivatalból" nem csak a materiális vonatkozásaira reflektáltak a pusztításnak, így nem egyszer szociológiai, (tömeg)pszichológiai helyzetjelentést adtak.
A közölt források az 1944/45 fordulóján bekövetkezett eseményekről szólnak, mégis többségében - a közölt napló és a püspöki körlevélrészletek kivételével - retrospektív jellegűek. Ám szerencsés időbeli közelségből tekintenek vissza a megélt borzalmakra: az emlékezet még nem homályosult el, az országban maradt orosz csapatoktól való félelem még csak elvétve fékezi a tollakat, bár már ennek is akad nyoma. Korábbi forrásanyagot egyetlen esetben teszünk közzé: Bejczy Gyula naplója esetében ugyanis a szerző személyiségfejlődéséről alkotható képet alapvetően torzítottuk volna, ha korai, harmincas évek végéhez kötődő német-szimpátiáját elhallgatjuk.
A kötet elején az időben legkésőbb keletkezett szöveget találja az olvasó, Németh László egykori püspöki könyv- és levéltáros visszaemlékezését. Tekintettel arra, hogy a szerző kiváló történetírói vénával rendelkezik - hosszú évekig volt az Egyháztörténeti Munkaközösség elnöke - úgy érezzük, írása szinte ki is váltja a forráskiadvány-szerkesztőktől a levéltáros szakma által megkövetelt terjedelmesebb bevezető tanulmányt.
Ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni kollégáimnak, Sófalvi Katalinnak és Bertáné Pintér Katalinnak, akik a források válogatásában és feldolgozásában voltak segítségemre; a kötet lektorainak, akik észrevételeikkel gazdagították-javították az anyagot; Lindner Henriettnek és Sulyok Ignácnak a fordítások ellenőrzéséért; valamint feleségemnek a nyelvi ellenőrzésben kifejtett munkájáért és türelméért.

Székesfehérvár, 2004. október 30.
Mózessy Gergely Vissza