Intelmek túlélőknek

Előszó

A Munkásakadémia Alapítványt kerek tíz évvel ezelőtt alakítottuk barátaimmal, azzal a céllal, hogy segítséget nyújtsunk a rendszerváltás forgatagában magára maradt és nagy áldozatokra kényszerült munkásrétegeknek. Különféle oktatási programjainkban az általános műveltségi alapokon túl „állampolgári" ismereteket közvetítettünk, remélvén, hogy ezzel megnyílik az út számukra is az érdekérvényesítés intézményes és demokratikus formái előtt. Szerettük volna elérni, hogy a piaci játékszabályoknak kitett érdekharcokban, a közéletiséghez szükséges tudás birtokában maguk is készen álljanak érdekeik eredményes képviseletére, és hogy a „nagy átalakulásnak", a demokratikus intézmények kialakításának ne csak átélői, hanem aktív cselekvői és „haszonélvezői" is legyenek.
Támogattuk őket abban, hogy a „társadalom szintjén" szervezzék meg magukat, s többé ne legyenek eszköztelenek és kiszolgáltatottak a mindenható „államnak". Ügyünket számos értelmiségi, filmrendező, költő, orvos és tudós is felkarolta, egy-egy szombati vagy vasárnapi napját feláldozva, jó szóval" oktatta az ország legkülönbözőbb részeiből érkezett hallgatókat.
Az alapítvány működése során a hallgatók és az Alapítvány Kuratóriuma sok tapasztalatot szerzett. Az eredeti célok megvalósítása azonban illúziónak tűnt. Az állam még ma sem kész a „civil" társadalommal való igazi párbeszédre, hadd mondjuk el ezt Shakespeare szavaival:
" Az éber állam gondos szeme tud
Plutus majd minden aranyáról,
Megfoghatatlan mélységekben száll
S csaknem istenként néma bölcsejében
Kipólyázza a gondolatokat." Vissza