Intellektuális önéletrajzom (dedikált példány)

Előszó

Könyvem abból a szükségletből nőtt ki, hogy számot vessek életem, főleg intellektuális fejlődésem alakulásával. Filozófiai felfogásom rendszeres kifejtése közben támadt bennem a vágy, hogy megkeressem elméleti alappozícióim életsorsomban kialakult, tudományosan elmélyített, ellenőrzött és általánosított vezéreszméit, egy olyan globalizáló - szellemileg is uralomra jutó - történelmi folyamat idején, amely két egyaránt rossz véglet felé hajtja a közgondolkodást: a fellengző, valójában elvont mechanikus sémák felé egyfelől, a földhözragadt köznapiság értelmetlenségig szétmorzsolt siralmas kis evidenciáin, életdarabkáin való rágódás felé másfelől. Munkám fő részei keletkezésének időpontjai megmutatják az önmegismerés gondolati és történelmi csomópontjait. Az Előhangot írtam meg legkorábban, 1992. január derekán. Ez nem hangmegütés csupán - hacsak nem az intonáció zeneesztétikai mélyebb értelmében vesszük - hanem a voltaképpeni vezérmotívum fellelése és kifejtése, amely hol nyíltan, hol búvópatak módjára fut végig a művön. Aztán a világnézeti érlelődés - és ennek eredménye, a fölöttébb relatív érettség - az Ifjúság elemzése következett. A 92 február elejétől május végéig tartó munka fénysugarakat vetett előre és hátra. Mivel az előrevetülő fénynyaláb ismertebb s tanulmányi éveimből származó írásaimban is rögzített mozgásokra világított rá, ezért a gyermekkorhoz és a serdüléshez fordultam vissza, amelynek alig dokumentált kapilláris folyamatai előkészítették ifjúságom fő törekvéseit. S ezért örömmel ragadtam meg azokat a pontokat, amelyek az előtörténet fontosabb jelenségei voltak, s már az Ifjúság befejezése előtt, ugyancsak május végén belekezdtem szellemi ébredezésem rajzába, a Gyermekkor és serdülése. Be is fejeztem még 92 októberében. Ez munkám mintegy egyharmad része, amely nem egészen egy év alatt elkészült. A fennmaradt kétharmad rész megírása már nem ment ilyen gyorsan, ami nem jelenti azt, hogy ne lenne egyazon anyagból öntve az előzővel. De a lényeges problémák általános elvi megoldása után ezt már kevésbé éreztem sürgősnek, s szisztematikus filozófiai könyvem írása mellett politikai és esztétikai tanulmányok kötöttek le. így Egyetemi éveimet, magyar-angol szakos tanárjelöltből társadalmi elkötelezettségű filozófussá válásom történetét, 1992 vége és 1997 áprilisa között írtam meg. Az Első tapasztalataim a forradalmi munkásmozgalomban itthon és Angliában 1997 vége és 1998 márciusa között készült el. Írásom műfajt kifejező címe abból az elméleti meggyőződésemből ered, hogy az Intellektuális önéletrajz az egyén reflektálódása korában és szellemi áramlataiban; s egyben ezeké az egyénben, ha az nem átlagtípus, hanem a társadalmi mozgások igazi erőtereiben tevékeny lényegtípus, így szellemi arculata mindenestől a sajátja s mégsem csupán az övé, hanem mindazt felöleli, amit kora felkínált és adott, s amit abból kritikailag elsajátított. A tapasztalatszerzés esetemben elsősorban - a nemzetközi összefüggések hálójába fogott - Magyarországon történt, de szerepel benne a háborúvégi Bécs és a háború utáni Anglia. írásom így mindenki számára érdekes lehet, akit foglalkoztatnak a kor és az egyéni szellemi fejlődés kérdései. Vissza

Fülszöveg

A szerző, Szigeti József (1921), filozófus és esztétikus, nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Baumgartner díjas, a következőket írja könyvéről:
Könyvem abból a szellemi szükségletből nőtt ki, hogy számot vessek életem, főleg intellektuális fejlődésem alakulásával. Filozófiai felfogásom rendszeres kifejtése közben támadt bennem a vágy, hogy megkeressem elméleti alappozícióim életsorsomban megfogant, tudományosan elmélyített, ellenőrzött és általánosított vezéreszméit. egy olyan globalizáló - szellemileg is uralomrajtó - történelmi folyamat idején, amely két, egyaránt rossz véglet felé hajtja a közgondolkodást: a fellengző, valójában elvont mechanikus sémák felé egyfelől, a földhözragadt köznapiság értelmetlenségig szétmorzsolt siralmas kis evidenciáin, életdarabkáin való rágódás felé másfelől. Mondandóm korszerűsége ilymódon korszerűtlenségében gyökerezik.
Könyvem műfajkifejező címe abból a meggyőződésemből ered, hogy az Intellektuális önéletrajz az egyén reflektálódása korában és szellemi áramlataiban s egyben ezeké az egyénben, ha az nem átlagtípus, hanem a társadalmi mozgások igazi erőtereiben tevékeny lényegtípus. Szellemi arculatom így mindenestől a sajátom s mégsem csupán az enyém, hiszen mindazt felöleli, amit korom felkínált és adott, s amit abból kritikailag elsajátítottam, elfogadtam vagy elutasítottam; kidolgozva és hozzáadva a magamét. A tapasztalatszerzés elsősorban - a nemzetközi összefüggések hálójába fogott - Magyarországon történt, de szerepet kapott benne a háborúvégi Bécs és a háború utáni Anglia is. Fejlődésem az Eötvös kollégiumhoz kötődik, melynek tagjaként végeztem el az egyetemet. Ezen keresztül kapcsolódtam a humán tudományok vezető köreihez és egyéniségihez, valamint a művészvilághoz. a Vajda János társaság az irodalom, színház és film világával, valamint az esszéíró nemzedékkel kapcsolt össze. jelentős szerepet játszanak életemben ösztöndíjas évem: a bécsi, régi - a Volkstheater művészkávéháza közelében levő - Collegium Hungaricumban, majd British Council ösztöndíjasként Londonban. Mindez természetesen vezetett el 1945 után a forradalmi munkásmozgalomhoz.
Írásom mindenki számára érdekes lehet, akit foglalkoztatnak a kor és az egyén szellemi fejlődésének kérdései. Annál is inkább, mert szellemi fejlődéstörténetemet nem kommentárral körített állóképekben, hanem valóságos, változatos, nemegyszer szélsőséges életszituációk cselekményeiben s eleven eszmei viták folyamatában igyekeztem megjeleníteni. Vissza