Ingyenélők/Buborékok II.

Előszó

Szigligeti, életének utolsó szakaszában - bár változatlanul nagy népszerűségnek örvendett, má rnem tudott teljes mértékben eleget tenni a megváltozott összetételű és ízlésű közönség igényének. Ezt ő maga is észrevette, s mivel igazgatói állása amúgy is lekötötte, egyre kevesebbet írt. Szigligeti, aki elméletileg is sokat foglalkozott a drámával mint műfajjal, igyekezett úgy felépíteni darabjait, mind szerkezetileg, mind a cselekmény bonyolításában, hogy az ábrázolt alakok és a történet valószerűnek hassanak, hiszen az általa annyit hangoztatott színi hatásra törekedett. Ezért darabjait egy idő után kiszámítottaknak, mesterkélteknek vélték, mivel a főleg jellemábrázolásra törekvő írónál nemigen találták meg a romantikus ábrázolásmód szivárványszíneit. Márpedig a kiegyezés korában a közönség szívesen feledkezett meg a valóságról, és inkább az igénytelenebb, de szórakoztatóbb darabok felé fordult. Ezért kapott lábra újra a romantika. Nem Jókai letisztult, a hősi közelmúltat visszaidéző romantikája, hanem az ún. újromantika, mely ez irányzatnak csak a külsőségeit, csak a kelléktárát használta fel, valóságtól elvont, fantázia szülte alakokat vonultatott fel, régi korokat idézett a mese hangján, színpompás környezetben. Ezek az alakok a színpadon is diadalt arattak, s a káprázatos kiállítású darabok csapongó, változatos cselekménye, csiszolt nyelvezete telt házakat vonzott. A sok újromantikus dráma között 1875-ben bemutatják a Jóslat c. drámát, amelynek szerzője Csiky Gergely, az akkor feltűnt drámaíró. Vissza