Zsuzsi vakációja

Előszó

Részlet a kötetből:

MOTORCSÓNAK A LÁTHATÁRON.

Palkó a létra legfelső fokán állott és nagy buzgalommal szögeket vert a falba. Zsuzsi gyönyörködve hallgatta az egyenletes kalapácsütéseket és közben megfeledkezett arról, hogy odaadja Palkónak a függönyrudat. Csak, amikor Palkó méltatlankodva lekiáltott a magasból, akkor riadt fel és gyorsan keresni kezdte a piros falécet.
A faléc azonban nem volt sehol. Zsuzsi kétségbeesetten futkosott a szobákon keresztül, nagy rendetlenség volt még mindenfelé, kicsomagolatlan ládák halmaza feküdt szerteszéjjel, apróbb-nagyobb dobozokba, batyukba, szerszámokba botlott bele, de a függönyrúdat seholsem találta.
- Zsuzsi, Zsuzsi, elalszom itt a létrán - süvített át a szobákon keresztül Palkó hangja.
- Nem találom a függönyrudat - kiáltott vissza Zsuzsi, mire Palkó nagy dühösen lemászott a létráról.
- Ezek a lányok - mormogta megvetően - ezek a lányok nem értenek semmihez sem! Nem elég, hogy én szerelem fel a függönyöket, én verem a szögeket a falba, még annyi segítségem sincsen, hogy megtalálják a függönyrudat! A végén még a függöny is elveszik!
Mire Palkó befejezte méltatlankodását, már jött is kipirultan Zsuzsi, kezében szorongatva a vidám piros falécet.
- Megvan - mondta boldogan - öcsitől kellett visszaszereznem, aki tutajt akart építeni és ezért szüksége volt minden darab fára. Még szerencse, hogy a víz partján fogtam él M különben becipelte volna a rudat a vízbe és akkor lement Volna mind a festék. Vissza