Előszó
Részlet a könyvből:
Csellő felé
Délután négy óra volt s a barkácsi vasútállomásra éppen berobogott a személyvonat.
A rezes orrú kalauz élesen és vontatva kiáltotta: "egy peeerc!" - s aközben...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Csellő felé
Délután négy óra volt s a barkácsi vasútállomásra éppen berobogott a személyvonat.
A rezes orrú kalauz élesen és vontatva kiáltotta: "egy peeerc!" - s aközben egy első osztályú kocsihoz futott, hogy az ajtaját kinyissa.
Egy nő szállott ki a kocsiból, s mialatt a kalauz, jó borravaló reményében, maga segített leadogatni egy vasúti málházónak a kis bőröndöt és a kalapdobozt: tétovázva tekintett körűl.
Az állomás mögött egyetlen fogat várt. Négyes a javából. a lovak toporzékoltak a türelmetlenségtől; sallangos szerszámjok vadonat uj volt; a bakon kéklibériás, fehér zsinóros, nyegle kocsis ült s úgy csittította a lovakat, hogy fincoltatásnak is beillett volna.
A kalauz megkapta borravalóját s a nő kisietett az állomásról.
- A Sárdyék kocsija ez? - kérdezte odakint a kocsist.
- Kezét csókolom nagysága, igenis.
- De ezen nincs hely a nagy ládámnak.
- Azt majd za igás hozza, csókolom a kezit. Már itt is van, ni.
Csakugyan, éppen befordult az akáczfák alá két erős muraközi deressel az urasági igás.
A nő átadta neki a podgyász-levelet s maga könnyedén szállott be a rugalmas kocsiba.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal