Előszó
Amikor elkezdtem gondolkodni a munkám témáján, a legfontosabb szempont számomra az volt, hogy Szlovákiában olyan területre vonatkozó problémát, jelenséget válasszak, amely egyrészt magyar...
Tovább
Előszó
Amikor elkezdtem gondolkodni a munkám témáján, a legfontosabb szempont számomra az volt, hogy Szlovákiában olyan területre vonatkozó problémát, jelenséget válasszak, amely egyrészt magyar vonatkozású, másrészt megoldásra szorul, harmadrészt szorosan összekapcsolódik az informatikával. Szerettem volna, hogy szlovák állampolgárként, de volt magyarországi főiskolai hallgatóként egy olyan témára vessek fényt, és találjak megoldást, amely probléma megoldása Magyarország számára is hasznos lehet. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy az utóbbi időben mennyire „felizzott" az anyaország felelősségtudata a határon túl élő magyarok sorsáért. „Míg a XX. század analfabétizmusa az egyszerű írástudatlanság, addig a XXI. századé az információszerzés és feldolgozás képességének a hiánya lesz." Sokaknak bizonyosan az analfabétizmus mint fogalom egy távoli dolognak tűnik. Sokan bizonyosan durván elutasítanák és vádként kezelnék, ha valaki analfabétának titulálná őket. A XXI. század analfabétájának, az információszerzés és feldolgozás analfabétájának. Sajnos a tények, melyeket alább közlök, alátámasztják, hogy nálunk, Szlovákiában milyen léptekben halad és hol tart az információs társadalom fejlődése. Csicsay Károly gondolatát szeretném még e bekezdéshez hozzáfűzni. Egy Magyarországon végzett kísérlet alapján a megkérdezettek (magyartanárok és annak készülő egyetemisták) arra a kérdésre, hogy: „Miért nem használja Ön a számítógépet és az Internetet?" megdöbbentő választ adtak. Vagy feleslegesnek tartják a használatát, vagy nem hajlandóak használni. Vajon gondolnak-e rá, tudatosítják-e, hogy diákjaikból lesznek majd a XXI. század „analfabétái", s ezáltal a tanítványaikat másodrangú polgárokká degradálják? Ez pedig különösen nagy felelőtlenség nálunk, Szlovákiában, hiszen az itteni magyar fiataloknak többszörösen meg kell küzdeniük az érvényesülésért. Ha azt akarjuk, hogy a fiatal generáció érvényesülni tudjon az egyesített XXI. századi Európában, már most el kell kezdeni a felkészítésüket úgy, hogy minél nagyobb eséllyel helytállhassanak Európa, sőt a világ XXI. századi információs munkaerőpiacán. Az az ország, amely ezt a leggyorsabban és legkövetkezetesebben végzi el, a saját jövője érdekében tette mindezt. Mert ne feledjük, hogy a nemzet gazdagsága, nem a gazdasági erejében, hanem a fiatal generáció jövőre való felkészültségében rejlik. Az ország nagyságát nem az ország létszáma határozza meg, hanem az elszántsága, amely segít átlépni a saját árnyékát, a merészsége, amely az ijedtséget nem ismeri a nagy célok elérése folyamatában.
Vissza