Információs Társadalom 2002/1.

Fülszöveg

Egyrészt... miközben a baloldal a társadalmi aktivitás hiánya miatt sopánkodik, valóban forradalmi jelentőségű változások mentek végbe, csak éppen nem ott, ahol a hagyományos iránytűk, fogalmi keretek előrejelezték. Másrészt: amennyiben a közép-európai szívhez oly közelálló szkepszissel és kételkedéssel fordulunk a jobboldali elvárásokban megfogalmazott hagyományos - és minket már oly sokszor megcsaló - nagy intézmények felé, akkor a következtetések levonása után mégsem a reménytelenség sivatagjában találjuk magunkat. Egy valamivel jobb világ reményét, vagy egy kicsit hivatalosabban: a pozitív irányú társadalmi változásokat, lehet politikusaink, a nagyvállalkozók és bankárok tevékenységétől várni. Az információs forradalom, az árnyékvilág szociológiája azonban arra tanít, hogy ezek a változások, a valóban jobb, emberibb világ irányába mutató változások néha egészen váratlan helyekről is kiindulhatnak. (Dessewffy Tibor)
...az internet nem váltja valóra sem az utópisták álmát egy nagyobb közösségi eufóriáról, sem nem tükrözi az antiutópisták lidércnyomását a fokozott elidegenedésről. Bizonyítékaink azt azonban alátámasztják, hogy azok, akik hosszabb időt töltenek online, abban látják az Internet értékét, hogy teret biztosít a társadalmi interakciók létrejöttére. Online kapcsolataik pozitív visszacsatolást jelentenek, és ezzel növelik az internethasználatra való hajlandóságukat. Az internethasználat során ugyanakkor az emberek felfedezhetik, hogy léteznek alternatív, kiegészítő módok a közösségi aktivitásra, a már meglévő offline lehetőségeken kívül is. (Barry Wellman)
Az 50-es évektől kezdődően a régi fegyelmezési módok vesztettek hatékonyságukból, erről tanúskodik az erőszakos cselekedetek, lopások, betörések elburjánzása. (...) A modern korban születtek meg - Marc Augé antropológus szóhasználata szerint a "nem-helyek", például a repülőterek, bevásárlóközpontok, ahol csak a részleges és névtelen személyiség mutatkozik meg. Ebben a megváltozott helyzetben a videó megpróbálja korszerűsíteni a panoptikus és fegyelmező rendszereket. (...) "Amikor megtudjuk, hogy kamerák figyelnek - mondja Paul Virilio -, akkor úgy viselkedünk, ahogy azt vélhetően elvárják tőlünk, pedig talán épp senki sem ellenőrzi a képeket." Az a fontos, hogy a kamerával megfigyelt egyén tudja, hogy figyelik. Ez a tudás teremti meg a fegyelmet, és készteti az egyént arra, hogy úgy viselkedjen, ahogy elvárják tőle. (André Vitalis) Vissza