Inferno

Előszó

Dante Isteni színjátékát mindenki ismeri, de vajon hányan olvasták el a teljes művet? Mindig vannak iskolák, ahol néhány oldala kötelező olvasmány, de aztán többnyire ennyiben is marad a dolog. Hányszor fordul elő, hogy csalódottan tesszük félre a világirodalom valamelyik híresnek nevezett remekművét! Én is visszafogott várakozással kezdtem bele Dante olvasásába, de a nemjóját, hamar rájöttem, hogy miért ragadta meg oly sok művésztársa képzeletét az évszázadok során. Főleg a Színjáték első részével, melyben kivételesen plasztikus képet ad egy pokolbéli utazásról. Dante Pokla kilenc körre tagolódik - a bűnös lelkekre bürokratikus alapossággal szabták ki a megfelelő büntetést. A bűnösök között meglehetősen sokan vannak Dante politikai ellenfelei. Az Isteni színjáték sok egyéb mellett politikai szatíra is. Minden bátorságát össze kell szednie az embernek, hogy bele merjen vágni egy olyan kockázatos vállalkozásba, mint egy átdolgozás. Mert tudja, hogy csak törpe, vagyis inkább csak törpe törpepapagáj az óriások vállán; akkora művészek jártak előtte, hogy hiába is szeretne a tyúklétra felső fokára állni. Számomra a szatirikus látásmód adta a kulcsot a mű megértéséhez. Dante Alighieri (1265-1321) ott volt a kapitalizmus születésénél. A maga módján kritikusan szemlélte szülővárosa, Firenze újgazdagjainak pénzsóvárságát. Egyes közgazdászok szerint a mi nemzedékünk még megérheti azt az időt, amikor már nem lesz kapitalizmus. Akárhogy is van, manapság már a téboly az általános világhangulat, ettől senki sem menekül. Vissza