Indusztria bűvöletében

Előszó

A kötet címében szereplő Indusztria, az ipar és az iparosítás képzelet szülte istennője azt a szinte vallásos hitet szimbolizálja, amely az iparhoz és az iparfejlesztéshez kötődött a modern korban. Európában az 1940-es évektől a gazdaság-, a terület- és a településfejlesztésért felelős politikusokat és szakembereket bűvöletébe kerítette az iparosítás ideája. Az indusztrializációt univerzális eszköznek tekintették ugyanis, amellyel gazdasági, társadalmi és területi problémákat egyaránt orvosolni lehet. Az évtizedeken keresztül korszellemként ható indusztriális fejlesztési ideológia hatékonyságát csak az 1970-es évektől kérdőjelezték meg Európa piacgazdasági felén is, a szocialista blokkban pedig mindvégig meghatározó maradt.
Az iparosítás különösen radikálisan, gyorsan és egyoldalúan zajlott le az 1945-ben szovjet uralom alá került kelet-közép-európai országokban: öt-tíz év alatt óriási nehézipari kapacitásokat építettek ki minden más nemzetgazdasági ág súlyos elhanyagolásának árán, s mindezt még tetézte az 1950-es évek eleji (hideg)háborús készülődés és hadseregfejlesztés is. A kohászat, a szénbányászat, majd az 1960-as évektől a nehézvegyipar minden szocialista országban kiemelt ágazat maradt egészen a rendszer 1989-90-es összeomlásáig. Papp József közgazdász joggal jegyezte meg 1989-ben a magyar tapasztalatok alapján, hogy „a nehézipar valószínűleg azért »nehéz«, mert nehéz volt megteremteni, nehéz fenntartani és nehéz lesz megszüntetni".
A magyar nehéziparfejlesztési projekt a köztudatban néhány település nevével fonódott össze annak ellenére is, hogy az I. ötéves terv idején számszerűleg a legtöbb új (nehéz)ipari munkahely Budapesten, Miskolcon és Győrben létesült: a szocialista iparosítási program mindenki számára egyet jelent(ett) Sztálinvárossal, Komlóval, Kazincbarcikával, később Leninvárossal vagy Százhalombattával. Az iparközpontú fejlesztéspolitika Magyarországon - a szovjet blokk többi országához hasonlóan - önálló településtípust hívott életre: a szocialista városokat. A hazai ipar fellegvárainak népessége 1990-ben a hazai vidéki városi lakosság tíz százalékát tette ki, s nagyüzemeik - a szénbányászat eltűnése és a kohászat elhúzódó válsága ellenére is - a magyar ipar meghatározó tényezői. Vissza