Indonézia 1945-1949 között

Előszó

Indonézia a Csendes-óceán délnyugati részén - a Nagy és a Kis Szunda-szigeteken, a Molukka-szigeteken és Új Guinea nyugati felén terül el. Területe körülbelül 1 900 000 négyzetkilométer. Az 1940. évi népszámlálás adatai szerint Indonézia lakossága 70 millió. Főleg maláj- és indiai származású népek lakják. A lakosság az egyes szigeteken nem oszlik meg egyenlően: Jávának 1940-ben 48 millió, Szumátrának 8 millió, Celebesznek 4,5 millió, Borneónak 2 millió lakosa volt. Az ország lakosságának 90 százaléka mohamedán.
Indonézia lakosságának nemzetiségi összetétele igen tarka. Jáva szigetén jávaiak, szundok, madurok laknak, Szumátrán minankabauók, palembangok, pedzsangok, alaszok, acsinok, tobabatakok, lahutok; Borneót dajákok, kajánok, Celebeszt pedig alfurok népesítik be. Egész Indonéziában csak 1,5 millió külföldit számoltak össze. Ezek közül 1 200 000 volt a kínai, 250 000 az európai - leginkább holland. Az indonéziai hollandok főképpen nagyiparosok, kereskedők, ültetvénytulajdonosok, a gyarmati közigazgatási apparátus tisztviselői, valamint vállalatok és ültetvények vezetői. Indonézia, ez a nyersanyagforrásokban gazdag ország hadászati szempontból rendkívül fontos helyet foglal el a Csendes-óceán délnyugati részén. Az országot a XVII. században a Holland Keletindiai Társaság kerítette fokozatosan hatalmába. A gyarmatosítás folyamata a XIX. századig tartott. 1813-ban szüntették meg a bantami szultánságot. Jáva szigetét felosztották 16 helytartóságra, melyek élén európai hivatalnokok állottak. De nemcsak Hollandiának voltak imperialista törekvései. Indonézia magára vonta az angol, francia, amerikai és a japán imperialisták figyelmét is. Vissza