Individuálpszichológia

Előszó

Alfred Adlernek és az individuálpszichológiának nagy szerencséje volt a két világháború közötti Magyarországon. Nagy szerencséje, mert optimális, áldozatkész és ihletett közvetítője támadt Máday István személyében.
Máday a maga úri középosztálybéli származásával, lélektanilag és szociálisan érzékeny kereszténységével széles rétegek számára tehette szalonképessé a mélylélektani gondolkodás egyik legnyitottabb, legsokoldalúbb irányzatát: az egyén, a személyiség, a psziché oszthatatlan mivoltából és célirányos szervezettségéből kiinduló individuálpszichológiát.
A jogot végzett dragonyostiszt figyelme a hadseregben az állatlélektan felé fordult, ebből az érdeklődésből született első jelentős és tartós hatású - német nyelvű - könyve, amely a lovak lélektanáról és idomításáról-neveléséről szólt. Az állatlélektani, állat-viselkedéstani érdeklődés természetesen hozta magával testi és lelki jelenségek együttes vizsgálatát, a két szféra kölcsönhatásainak kutatását, ami az individuálpszichológiának is egyik jellemző vonása. A könyv megjelenése idején, 1911-ben a szerző már nem hivatásos katona, hanem orvostanhallgató a bécsi egyetemen s egyúttal rangos pszichológiai konferenciák előadója, aki addigra megjárja Freud pszichoanalitikus egyesületét, majd épp a lólélektani monográfia megjelenésének évében Alfred Adlerrel s az individuálpszichológia alapító atyjának további öt követőjével együtt kilép a Bécsi Pszichoanalitikus Egyesületből.
Máday a bécsi Individuálpszichológiai Egyesület alapító tagja és egyik első előadója. Végül - a bécsi és innsbrucki tanulmányok lezárásaképpen - Prágában szerez orvosdoktori oklevelet, tanulmányainak befejezése és a tudományos szempontból is igen tanulságos világháborús frontszolgálat után Debrecenben az orvosegyetem Benedek László vezette idegklinikáján lesz előbb tanársegéd majd 1925-ben egyetemi magántanár. Vissza