India I-II.

Előszó

Indiában sokan még ma is a mesék országát látják. Az útleírások a legtöbb művelt emberbe már ifjúságában beoltották a vágyódást India tündérországa után. De csak keveseknek jut osztályrészül, hogy el is érhessék vágyuk teljesültét. A távol Keletre utazni még ma, a közlekedés bámulatos fejlődésének korában sem egyszerű dolog. A legtöbb esetben hiányzik hozzá, ha egyéb nem, hát a pénz és az idő - ami az amerikai mondás szerint egyet jelent. Indiába utazni nemcsak költséges passzió, hanem tekintélyes időt is igényel, hiszen egyedül a tengeri útra 16-20 napot kell szánni. És akkor még az utazó előtt áll India óriási területe. Ha a turista - mint a legtöbb idényutazó teszi - éppen csak egy kis részét akarja bejárni ennek a hatalmas területnek, akkor is legalább három-négy hónapot kell számítania a kirándulásra.
De tegyük fel, hogy a sok nehézség dacára is sikerül eljutnia Indiába s a sors különös kegye lehetővé teszi számára, hogy az indiai utazásra legalkalmasabb időt - novembertől február végéig, vagyis négy hónapot - álmai országában töltheti. Ez már igazán kiváltságos szerencse, hiszen így az oda- és visszautazással együtt hat hónapig távol maradhat munkájától, otthoni kötelezettségeitől, amit bizony csak kevesen engedhetnek meg maguknak. Mit tesz hát az ilyen szerencsés ember, amidőn végre India földjére lép? Ki kell használnia idejét. Megvált egy körutazási jegyet Thos. Cook & Son-tól, vagy más utazási irodától. Válogathat az úti programmokban. Összeállítják számára a megnézendő helyek listáját, még azt is feltüntetik, hány napot tölthet itt meg ott. Mindent eleve elintéznek s az utazás aránylag simán, zavartalanul folyik le. A turista sorra jár tizenkét-tizenöt érdekes helyet, legjobb esetben húszat. Vissza