India, a szépség koldusa

Előszó

N. N-ek közt Indiában
"Egy kézzel csak egy kamerát lehet tartani"
A világrészek szokásos felosztásában India Ázsiának egyik része. De ennek a legnagyobb világrésznek, Ázsiának nincs még egy olyan tagja, mely annyira elkülönülne, annyira sajátos egységet alkotna, mint India.
Baktay Ervin
Kultúrtörténetünk nemes hozadékaként ismeretes az Ember fogalma: Jézus Krisztus alakja. Miért, miért nem: jelen írásom egyik forrásaként lapozgattam a Kétezer év festészete (Bortnyik-Hevesy-Rabinovszky, Bp., 1943) című könyvet. "Milyen volt a Megváltó földi megjelenése?" - kérdezik a szerzők, harminckét Jézusarc kíséretében (140-143. o.). Alkotófüggő - állapítom meg sommásan. Emlékezetünkbe idézhetjük itt Munkácsy Mihály: Ecce Homo (íme az Ember!) című nagyméretű (403x650 cm) festményét (a Krisztus-trilógia darabja, 1896). Nézve a Sára Sándor fényképezte indiai emberek arcát, hasonló megállapításra jutottam: a szerző valahogy minden arcban - látásmódjának, választott expozíciós pillanatainak megfelelően - „látható", jelen van. A Krisztus-portrék humán históriánk megemelt szellemiségű, tárgyiasított fantáziaarcai. Hála Niépce és Daguerre találmányának, 1839 óta fotografikusan is megjelennek emberarcok. A portré a legrégebbi, legkorábban „bejáratott" fotóműfaj: arcmegörökítés. Ősi, egyben fölöttébb aktuális teendőként funkcionál az emberi arcok folyamatos ábrázolása. Bárhol, bármikor. Álló és mozgóképein mennyi-mennyi arcot jegyez Sára! Indiában e földrésznyi ország lakóira koncentrált, miközben számos más ottani felvételt is készített. Ezekből született meg ez az album. Vissza