India 1918 és 1939 között

Előszó

Részlet a könyvből:
India több mint másfél évszázadon át Anglia legfontosabb gyarmata volt.
India az első világháború előtt az angol árucikkek legfőbb felvevőpiaca volt és igen gazdag nyersanyag- és élelmiszerforrást jelentett Anglia számára. Az angol tőkebefektetések Indiában nagyobbak voltak, mint bármely más gyarmaton.
A brit imperializmus könyörtelenül kizsákmányolta Indiát, aminek az volt a következménye, hogy számos spontán felkelés tört ki a dolgozók között. Az indiai ipar fejlődését gátoló politika és a vagyonos osztályok kirekesztése az ország igazgatásából fokozta az indiai burzsoázia és részben a földesurak elégedetlenségét.
A brit imperialisták számára a legfontosabb kérdés az volt, hogyan tarthatják fenn uralmukat Indiában. Hogy ezt a célt megvalósítsák, a brit imperialisták a feudális fejedelmeket támogatták és fenntartottak körülbelül 600 feudális fejedelemséget, amelyek a brit imperializmus hű vazallusai lettek. A brit imperializmus viszályt szított India két fő vallási közössége - a hinduk és a muzulmánok között és elősegítette, hogy a muzulmánok 1906-ban külön pártot alakítsanak, a Mozlim Ligát. A brit imperialisták kihasználták az indiai tőkések félelmét a népi forradalomtól és kapcsolatukat a földesurakkal, s különböző adományokkal és kisebb engedményekkel a maguk pártjára édesgették őket. Már 1885-ben a brit imperialista vezetők közreműködésével megalakították indiai kapitalistákból, szabadelvű földesurakból és ügyvédekből a Nemzeti Kongresszus nevet viselő politikai szervezetet, amelynek a lojális ellenzék szerepét kellett játszania az angolok indiai uralmával szemben és az volt a célja, hogy az indiai burzsoáziát elszakítsa a tömegmozgalomtól. Vissza