Szakítópróba

Fülszöveg

Nem lehet indulatok nélkül olvasni Incze Zsuzsa könyvét. Felháborodás, tehetetlen düh, hitetlenkedő dermedt csodálkozás, kétségbeesett pesszimizmus kínozza az olvasót, miközben ismerkedik a benne szereplő, kitűnően szerkesztett, igényesen megírt történetekkel, hiszen tudja, nem fantázia szüleményei, mind egy szálig valóságosak. Zömmel gyerekekről szólnak, olyanokról, akik elszöktek, elcsavarogtak otthonról, és ezzel visszafordíthatatlanul megváltoztatták az életüket. A kötet válogatás a tíz éve inditott Csellengők című tévéműsor anyagából.
Örvényként kavarognak az események, amelyekről a szereplők mesélnek, számot adnak, hol őszintén, hol hazudva, titkolózva; a rossz, a szenvedés, a kegyetlenség, az irtózatos tudatlanság döbbenetes variációi bukkannak elő a segélykérő panaszokból. A felnőttek oldaláról szemlélve a szörnyűségek hátterében az alkohol, az önző, rideg kíméletlenség, a pénz játssza a főszerepet. Az itt szereplő gyerekek, kamaszok gondolkodásában valami új iszonyat csírázik és válik tragédiák okozójává. Nemcsak a brutalitás elől szöknek el a sivár, de mégis csak védelmet jelentő otthonokból, hanem valami ostoba kiváncsiság, rettenetes tudatlanság, tapasztalatlanság miatt, és rosszul tudatosított jogokra hivatkozva.
Ember és feladat talált egymásra, amikor Incze Zsuzsa tíz évvel ezelőtt útjára indította szolgálatnak tekintett, eltűnt gyermekeket felkutatni hivatott műsorát. Pontosabban: egy remek ember megtalálta azt a feladatot, amelyet nagyszerűen el tud látni mások hasznára és a maga örömére. Jól ismerik őt országszerte - számon tartják, bíznak benne, segítőkészsége, tiszta embersége sugárzik a könyvéből is, amelyet nem magamutogatás végett írt, hanem az ügy, a következetesen teljesített nehéz vállalkozás iránti elkötelezettségből. Vissza