In memoriam Gottfried Keller

Előszó

Hölgyeim és Uraim! Ünnepi óra ez, melyben Svájc nagy költőjének, Gottfried Kellernek emlékét felújítjuk. Oly órában történik ez a megemlékezés, mikor minden magyar szív boldogan dobog, mert újból visszakaptunk hazánk tőlünk erőszakkal elszakított területéből egy jelentékeny részt, Kelet-Magyarországnak és kincses Erdélynek északi felét és ezzel, valamint az 1938-ban és 1939-ben visszaszerzett területekkel a Trianonban 93.000 négyszögkilométerre és nyolcadfél milliónyi lakosságra összezsugorodott Csonka-Magyarország immár 161.000 négyszögkilométerre és tizennegyedfél milliónyi lakosságra növekedett. Legyen érte hála dicsőségesen országló kormányzónknak és a hazánk igaza mellett oly hűségesen kitartó két baráti nagyhatalomnak. Bizton reméljük Isten segedelmével, hogy ami még hátra van teljes örömünkből, az sem marad el már sokáig.
Svájc szellemi életének kimagasló alakját, az író, költő és hazafi Gottfried Kellert ünnepeljük ebben az örömteljes hangulatban. Svájc ezer szállal fűződik a magyar történelem szövevényébe, s csak a legnagyobb hálával és tisztelettel gondolhatunk a régi kapcsolatoknak hosszú láncára, mely minket Svájchoz köt. Nagy és példaadó küzdelmei szabad államiságáért mindnyájunk emlékezetében vannak. Az első világháborút követő sanyarú időkben gyermekeink iránt kifejtett jóságos gondoskodása soha sem fog feledésbe menni. Legnemzetibb költőjét szintén a magunkénak is valljuk: fő művei csaknem mind magyarul is megjelentek. Nagy önéletrajzi regénye, a Zöld Henrik nálunk is a legolvasottabb könyvek közé tartozik. Egyik kitünő elbeszélése: Ruha teszi az embert, két jeles fordítót és két kiadót is talált. Azonban egyik főműve: Martin Salander, melyben korának és a mi korunknak félszegségeit, bűneit és hibáit ostorozza, sajnos, még hiányzik irodalmunkból, pedig éppen nagyon is ránk férne a költőadta lecke! Költeményei közül alig van meg valami magyarul. Csak Kosztolányi Dezső (Külföldi költők) és Vatthis László (Német anthológia) foglalkoznak vele. Ezt a hiányt pótoljuk ma, legszebb verseiből egy csokrot mutatván be tisztelt hallgatóságunknak, melynek soraiban örömmel köszöntöm a Kisfaludy és Petőfi Társaság, a La Fontaine Társaság, valamint a Vajd János Társaság, nemkülönben a Magyar-Svájci Egyesület illusztris képviselőit. Vissza