Impresszionizmus 1860-1920

Előszó

1874. április 15-én a fényképész Nadar párizsi műtermében kiállítás nyílt, amelyen harminc művész vett részt. Azért gyűltek össze, hogy műveiket megmutathassák a közönségnek. Ez az első csoportos kiállítás, amely állami beavatkozástól és a zsűri gyámkodásától mentesen jött létre. De egyszersmind ekkor született az impresszionizmus. Avantgárd esemény, forradalom, s következményei a modern művészet valamennyi áramlatán rajtuk hagyták a nyomukat. A meghökkent közönség avantgárd, forradalmi festészettel találkozott Nadar műtermében: a tájak, a városi jelenetek, a mindennapi élet történései atmoszferikus hangulatot árasztó világos és ragyogó színekkel, rövid ecsetvonásokkal és tiszta színfoltokkal jelentek meg a vásznon. Ezeket a képeket közvetlenül a motívum előtt, a szabadban festették, tiltakozásul a műtermek „poros" művészete, emelkedett történelmi és mitológiai témái, sötét földszínei ellen. Az új művészet történetének mindmáig a leginkább lenyűgöző, a közönség által legjobban kedvelt irányzata az impresszionizmus. Bizonyítja ezt az utóbbi évek nagy Degas-, Gauguin-, Van Gogh-, Manet-, Monet- vagy Renoir-kiállításainak átütő sikere, az impresszionista képek rekord eladási ára. A festőkről és a „mozgalomról" megjelent kötetek tömkelege átláthatatlan, a stílusnak ennek ellenére mindmáig vannak nem vizsgált területei, néhány festő és életműve megmaradt az ismeretlenségben vagy feledésbe merült. A kötet, amelyet az olvasó most a kezében tart, az impresszionizmus, valamint az ún. neo- és posztimpresszionizmus történetét tárgyalja. A francia események mellett áttekintést ad a rokon európai és amerikai törekvésekről. Az első rész a francia művészetet ismerteti. Célja, hogy a nagy nevek, Monet, Renoir, Manet, Pissarro, Sisley, Degas, Cézanne, Gauguin, Van Gogh, Seurat vagy Signac mellett olyan festőket is bemutasson, akik fontos szerepet játszottak az impresszionizmus alakulásában, de mindmáig kevéssé ismertek. Ilyen mester például Gustave Caillebotte, akinek jelentőségét csak száz évvel a halála után fedezték fel. Ebben a kötetben tizenhét kép szerepel tőle. Hasonlóképpen értékelhetjük Bracquemond, Cross, Forain, Gonzalés, Guillaumin, Lebourg, Lépine, Luce, Morisot, Raffaélli vagy Vignon munkásságát. A második rész azokat az európai és amerikai festőket méltatja, akik a francia művészet hatása alatt vagy attól függetlenül, vele párhuzamosan alkottak. Noha ezt a festészetet olykor csak feltételesen nevezhetjük „impresszionistának", mégis fő ösztönzését a franciáktól kapta, hogy azután nemzeti nyelvén fejezze ki magát. A kötetet az impresszionizmus lexikona zárja le rövid életrajzokkal, irodalomjegyzékkel, a tárgyalt 236 művész arcképével, valamint számos más művészeti mozgalom, műkritikusok, kiadványok és helyszínek megismertetését szolgáló szócikkekkel. Vissza