Impérium váltás Erdélyben 1918-1920

Tartalom

Bár Erdély és a csatlakozó részek Romániához kerülését csak az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés szentesítette, az impériumváltásra ténylegesen már 1918 végén és 1919 elején sor került. E konfliktusoktól nem mentes folyamat egyik fontos eseménye volt az 1918. december 1-én, Gyulafehérváron megrendezett un. román nemzetgyűlés, amely nemcsak Erdély Magyarországtól való elszakadási szándékát nyilvánította ki, hanem a Román Királysággal való egyesülési óhaját is.

A kötet gerincét Apáthy István helyzetértékelését követően 11 olyan tanulmány képezi, amelyek e kétéves folyamat egy-egy csomópontját elemzik az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásától az erdélyi magyarság új stratégiájának - elméleti önmentés, öntevékeny ellenállás, kényszerű beilleszkedés - bemutatásáig.

A 11 tanulmányt hét forrásközlés egészíti ki. Ezek közül négy - a gyulafehérvári nemzetgyűlés határozata, Gyárfás Elemér 1919-es tervezete Erdély belső berendezkedéséről és a Román Királysághoz való viszonyáról, a párizsi békeszerződés által kidolgozott és Románia által is elfogadott kisebbségvédelmi szerződés és végül a magyar békedelegáció 1920-as alternatív javaslata Erdély államjogi státuszáról és belső viszonyainak svájci típusú rendezéséről - a régió leendő státuszával és ehhez kapcsolódóan többség és kisebbség együttélésének kívánatos formáival foglalkozik. Kettő pedig - Márki Sándor naplója és Janovics Jenő visszaemlékezése - az impériumváltás szubjektív olvasatát adja. A forrásközlések sorát Kós Károly Kiáltó szó dokumentuma zárja.

Témakörök