Íme, a király!

Előszó

Részlet:
Első fejezet
Minekutána szerencsésen elmenekültem a Szent Bertalan-éj aljas gyilkosai elől kedves szolgámmal, Miroullal, derék berni svájcimmal, Fröhlichhel, és ámbár utolsónak említem, éppen nem utolsósorban örök barátommal, Giacomi vívómesterrel együtt, és mind menedékre leltünk az én dali udvaronc kislovagomnál, Quéribus bárónál Saint-Cloud-ban, lévén a bárónak gazdag birtokai Carcassonne vidékén, ő ez ürügyön fegyveres kísérettel kalauzolt haza bennünket Périgord-ba, mivel akkoriban országút és város egyaránt vajmi kevéssé bátorságos volt annak, aki hugenotta hírében állott. Velünk óhajtott tartani mindenáron Gertrude de Luc úrhölgy is - ki Samson öcsém életét mentette volt meg, megakadályozván, hogy Samson lóhalálában Párizsba rohanjon -, részint, mivel igen kedvelte a hosszú utakat (miként szép szobaleánya, Zara is), részint, mivel szerette volna apánkat megismerni, s én meghívtam őt Mespechbe, holott tudván tudtam: hő és konok vágya feleségül menni imádott Samson öcsémhez.
Szüretre érkeztünk meg Mespechbe, hol örömmel láttam viszont édesapámat é Sauveterre bácsit, mindazonáltal most esett meg velem először életemben, hogy nem nézhettem gyönyörűséggel, mint csordul ki szép szőlőfürtjeink leve a taposókádakban, mivel ez a vörös nedű eszembe idézte a Párizs utcaköveit augusztus 24-én és a rákövetkező napokon elöntő vérpatakokat. Vissza