Imával kísért növekedés

Előszó

A keresztény házasságról írónak, megnyilatkozónak nem kerülheti el a figyelmét, hogy a II. Vatikáni zsinat a Gaudium, et spes kezdetű konstitúciójában milyen nagyszerűen bemutatja keresztény házasság lényegét. (GS 48-52) Vegyük sorra a tanítás legfontosabb pontjait. A keresztény házasság, vagyis a bensőséges élet- és szeretetközösség nem emberi elhatározás kérdése, hanem lényegét tekintve Isten műve. Ennek létrejöttéhez azonban szükséges a személyes és visszavonhatatlan beleegyezés, vagyis a szövetségkötés a férfi és a nő részéről. A keresztény házasság nem valami különleges életforma, amelyet a pluralizmus elve alapján választhat magának a szabad ember, hanem olyan életút, amelyen a legjobban kibontakozik az emberi személyiség, és olyan életelv, amely a legjobban megfelel az ember antropológiai valóságának. A keresztény házasság tárja fel leginkább azokat a vonatkozásokat, amelyek az ember életét befolyásolják, és feltárja azokat az összefüggéseket, amelyek ismerete nélkül az ember ámokfutásba kezdhet, elveszítheti fejlődésének helyes irányát. Ezt mondja a zsinat: „A házasságnak javai és céljai vannak:, és ezek mindegyikétől nagymértékben függ az emberi faj fennmaradása, az egyes családtagok személyes fejlődése és örök sorsa, továbbá magának a családnak és az egész társadalomnak méltósága, biztonsága, jóléte és békéje." Vissza