Imaginárius terek

Előszó

A művészet hídja Itália és Magyarország között
Az olasz-magyar kulturális kapcsolatok történetében mindig is kiemelt szerepük volt a magyar művészeknek, akik hosszabb ideig Olaszországban élve, vagy olasz utazásaik során - elsősorban az elmúlt két évszázadban - megismerték és alkotásaikon keresztül megismertették az olasz élet jellegzetes vonásait. Ezt bizonyítják a nagy magyar és közép-európai művészeti hagyományokra jellemző érzékenységgel készült, vászonra festett figuráik és tájaik, valamint emlékműveket és más művészi alkotásokat ábrázoló képeik.
Feladatunknak érezzük vendégül látni és megismertetni ezeket a művészeket. A budapesti Olasz Kultúrintézet és a Római Magyar Akadémia közötti szoros együttműködésnek is köszönhetően boldogan teszünk eleget ezen kötelességünknek. Nem véletlen, hogy ennek a katalógusnak a bevezetőjét az Akadémia jelenlegi igazgatója, Csorba László írta, mint ahogy az sem véletlen, hogy az első magyar parlamentnek egykor otthont adó budapesti Olasz Kultúrintézet dísztermében találhatjuk a XIX. századi - hosszú ideig az itáliai Rómában és Pisában élő - nagy magyar festő, id. Markó Károly olasz tájképet ábrázoló alkotásának vászonra festett óriási méretű reprodukcióját.
Németh Géza a legjelentősebb mai művészek egyike, aki tökéletesen illeszkedik ebbe a hagyományba. Egészen különleges, vegyes technikával - akril és digitális nyomat funérlemezen - készített „imaginárius tájai" egy hosszú, több mint negyven évet felölelő emberi és kreatív kulturális utazás csodálatos összegzését adják, ahol a művész könnyedén mozog az emlékezet és fantázia, álom és valóság között.
Goethe szavaival élve „nincs biztosabb út a világtól való elmenekülésre, mint a művészet; de nincs biztosabb kötődés a világhoz, mint a művészet". Úgy gondoljuk, ez a goethei gondolat teljes mértékben megtestesül Németh Géza gyönyörű alkotásaiban, melyek a látszólag különc és szürreális, különleges varázsú kompozíciókon keresztül a világtól való folyamatos menekülést mutatják be, ugyanakkor figyelmeztetnek is azokra a veszélyekre, melyek többezer éves kultúránkban leselkednek ránk, és amelytől az ember látszólag egyre inkább eltávolodik.
ARNALDO DANTE MARIANACCI Vissza