Imádság örömért

Fülszöveg

Kedves János!
Gyerekkori játszópajtások voltunk, bevallhatom hát: nemigen szoktam levelet írni. Hogy most mégis tollat ragadtam, két oka van. Az egyik: a levél nemcsak neked, sokaknak szól. Könyved leendő olvasóinak. A másik: itt és így szeretném elmondani, milyen örömöt is szereztél nekem verseiddel.
Verseiddel?
Szülőfalunkkal, Sárkeresztúrral!
Azzal, ahogy gyerekkorunk világát - hány és hány mocskos kéz cibálta, földrengés megrengette bölcsőjét - megmutattad. És olyannak, amilyen volt.
A mi félárva családunk rég elszakadt hazulról. Anyám halottainkat is magával vitte. Én - ha pásztor voltam is otthon az elmúlt negyedszázad alatt - már csak emlékeim homályosodó üvegén nézhettem gyerekkorunkra. És ez - nem tudom, átélted-e - olyan érzés, mintha az ember hirtelen elvesztené szavait: megnémulna, elvesztené magát. És rokonait.
Most - verseid világánál - jó volt végigmenni, mintha valóságosan is, a kivilágosodó falun. A „Főszeg" felé, - az Öreg utcán, vagy a Kis utcán - Babay bácsi versed-béli harangszava bátorított, nem tévedhetek el. A „katolikusoknál" Herz János húzza a verset, mint valaha. Ha a másik irányba, a postasoron „menek", a „halálborbély" üzlete felé, az út végén a Püspök-major, a Zichy-major vár. Az uradalmak: a jobbágyfalu örökös munka-deresei. Ha meg az országúton indulok el, Fehérvár felé, a falu határában a Kanálishoz érünk, a Dinnyési Sárvízhez.
Ó, az a Kanális!
De nagy ajándék is falunknak ez a csendes patak!
Hogy is írtad?
"Dinnyési Sárvíz! Régi aratások paraszt-piszkát de sokszor öblítette hűvös habod...
Te voltál nekünk Léthe, Kánaán varázstó, túl az Óperencián..."
Igen, így volt! A nagy nyári munkák idején, az aratók, a "masinázók" itt "tusoltak", itt fürödtek. Mi meg - gyerekek - itt játszódtunk, itt tanultunk meg úszni. Vissza