Imádom magam!

Előszó

Részlet:

Betty Craig a színre lép!

Tom Rawlings, a világhírű szerelmes színész, a színház és mozilátogató hölgyközönség bálványa, akinek fényképét minden valamirevaló masamódlány fiókjának legmélyén őrzi, lassú és óvatos mozdulatokkal ereszkedett a forró vízbe. A hatalmas ásítás, amellyel hátradőlt a medencében, cseppet sem volt filmsztári, de Rawlings ezzel nem sokat törődött, ez a kékcsempés, fenyőillatú, csillogó csapokkal, zuhanyokkal,
mérlegekkel és tükrökkel bőven felszerelt fürdőszoba volt úgyszólván az egyetlen hely a világon, ahol tökéletesen magánemberként viselkedhetett. Ezeken a falakon kívül minden pillanata és minden mozdulata a közé, a kíváncsi rajongók még hálószobájának titkait is kifürkészik, - Rawlingsot ez alig bántotta, belenyugodott abba, hogy nagy emberek élete nem kizárólag a sajátjuké, sőt éppenséggel nem a sajátjuké. Rawlings könnyedén adta át magát a köz érdeklődésének és rajongásának. Most azonban élvezte a magányt, a körmét piszkálgatta, a falakat bámulta, ásított, hüppögött, forgolódott a vízben, - hajnali kettő tájban feküdt le, díszbemutató az Astoriában, legújabb filmje került a közönség elé, tomboló siker, bőséges lelkesedés, kétezer autógramm, a bejáratnál felvétel a híradó részére, udvarias és rövid beszéd, néhány kíváncsi hölgy, akiket nehezen rázott le a nyakáról: egyszóval szabályszerű nép közé vegyülés, amely lehet, hogy fárasztó, lehet, hogy unalmas, de kétségtelenül megerősíti az embert abban a hitében, hogy a világ nála nélkül megszűnne forogni, a hold leszakadna a világmindenség zsinórpadlásáról és az emberiség kollektív öngyilkosságot követne el... Vissza