Fülszöveg
Ez a verseskötet egy válogatás szűkre szabott keretében Illyés Gyula költészetéről akar képet adni. Minden válogatás, amikor egyfelől kiemel egyes verseket, másfelől viszont másokat mellőz. S így, még ha a legjobb szándék vezérli is, még ha, mint a jelen esetben, a költő tanácsai szerint formálódik is. Látszatra önkényesen csonkítja a költői műve, amely jól tudjuk, egészében egész. Sietünk tehát megjegyezni: aki Illyés Gyula lírájának teljes ismeretére vágyik, forduljon az "Összes versek" c. gyűjteményhez (1947) és az azóta megjelent kötetekhez. Ott azokban a kötetekben időrendben követheti nyomon a költő lírai világának teljes kibontakozását, minden részletével és szegletével együtt, azt amit ez a kötet, ha tetszik, madártávlatból mutat be, és nem is szigorú időrendben.
Illyés Gyula költészete olyan szerves része a XX. századi magyar lírának, hogy fölösleges itt sajátosságait és értékeit méltatnunk. Nem is értékelésnek, hanem puszta tájékoztatásnak szánjuk az alábbi rövid...
Tovább
Fülszöveg
Ez a verseskötet egy válogatás szűkre szabott keretében Illyés Gyula költészetéről akar képet adni. Minden válogatás, amikor egyfelől kiemel egyes verseket, másfelől viszont másokat mellőz. S így, még ha a legjobb szándék vezérli is, még ha, mint a jelen esetben, a költő tanácsai szerint formálódik is. Látszatra önkényesen csonkítja a költői műve, amely jól tudjuk, egészében egész. Sietünk tehát megjegyezni: aki Illyés Gyula lírájának teljes ismeretére vágyik, forduljon az "Összes versek" c. gyűjteményhez (1947) és az azóta megjelent kötetekhez. Ott azokban a kötetekben időrendben követheti nyomon a költő lírai világának teljes kibontakozását, minden részletével és szegletével együtt, azt amit ez a kötet, ha tetszik, madártávlatból mutat be, és nem is szigorú időrendben.
Illyés Gyula költészete olyan szerves része a XX. századi magyar lírának, hogy fölösleges itt sajátosságait és értékeit méltatnunk. Nem is értékelésnek, hanem puszta tájékoztatásnak szánjuk az alábbi rövid életrajzi adatokat.
A Tolna megyei Rácegrespusztán született 1902. november 2-án. Apja uradalmi gépész volt, s ő az egész család szívós összefogásával végezte el a középiskolát. Az uradalmi cselédek, a zsellér rokonok között eltöltött gyerekkor, a társadalmi valóságnak alulról való keserves megismerése egész írói pályáját meghatározta. Ebben gyökeredzik magatartásának az az alapvető igénye, hogy mint Petőfi a nép nevében, ő a pusztai szegénység nevében mondja el társadalmi, nemzeti mondandóit; ebben gyökeredzik egész írói és költői munkásságának visszatérő ellenőrző kérdése: eleget tett-e azokért, akik keserves erőfeszítéssel a felszínre küldték, útja nyitott-e utat az után jövőknek? Ez a magatartás természetesen nemcsak költői és prózaírói témavilágát szabta meg, s ihlette olyan maradandó versek során, mint például a "Dózsa György beszéde a ceglédi piacon" vagy "A Kacsalábonforgó Vár", és olyan műfajteremtő szociográfiai remekműre, mint az 1934-ben írt "Puszták népe", hanem költői stílusát is messzemenően befolyásolta. A Tanácsköztársaság bukása után ugyanis gyerekemberként menekülnie kellett (lásd erről az Ifjúság című elbeszélő versét), s hosszabb időt töltött Bécsben, Berlinben, majd Franciaországban (lásd a "Hunok Párizsban" című regényét), ahol is indulóköltőként bekapcsolódott a francia költészet élvonalába álló avantgarde-mozgalomba. Ám hazatérve a nehezebben követhető, nyugtalanabb és kísérletező versstílust háttérbe szorítva (első kötetében, az 1928-ban megjelent "Nehéz föld"-ben még az avantgarde-stílusnak meglehetős nyomva van), egyszerűbb, világosabb, a nép képzelet- és gondolatvilágához közel álló verseszményt alakított ki, s a hazai avangarde-mozgalmat odahagyva, a Nyugat című folyóiratban közölte verseit, melynek később Babits Mihály mellett társszerkesztője lett.
Munkássága a 30-a évektől kezdve, teljesedett ki, mégpedig olyan gazdagsággal, hogy szinte e fontosabb kötetcímek felsorolására is alig szorítkozhatunk. Ha a körülmények nem voltak túl mostohák, két-három évenként bocsátott közre egy-egy verseskötete, melyek közül kiemelkedik: a "Három öreg" (1932), a "Szálló egek alatt" (1935), a "Rend a romokban" (1937), a "Külön világban" (1939), majd a felszabadulás után: az "Egy év" (1945), a "Szembenézve" (1947), a "Két kéz" (1950), a "Kézfogások" (1956), a "Nem volt elég" (1962) és a "Dőlt vitorla" (1965). Számos prózai remekléssel is gazdagította irodalmunkat. A már említettek mellett elsőként kell megneveznünk a klasszikussá vált Petőfi-könyvét (1936), majd a Szovjetunióban való utazásának emlékét, az Oroszország című útinaplót (1934), végül a forradalmak félesztendejét idéző "Koratavasz" című regényét. Drámái: "Ozorai példa", "Fáklyaláng", "Kegyenc" stb. kivételes helyet biztosítanak számára a magyar drámairodalomban is. Mint műfordító egyike a legkiválóbbaknak. Gyűjteményes műfordításkötete a "Nyitott kapu" (1963).
Írói munkásságért számos díjban, kitüntetésben részesült, kétszer kapott Baumgarten-díjat, majd kétszer Kossuth-díjat. 1965-ben elnyerte a Knokke-le Zoute-i nemzetközi költői biennálé nagydíját.
Vissza