Illúziók és csalódások

Előszó

Amikor néhány évvel ezelőtt e könyv megírásának a gondolata felötlött bennem, tudtam, hogy nagy fába vágom a fejszémet. Vonzott és izgatott a feladat. Londoni kutatásaim eredményeként hatalmas mennyiségű iratanyagot gyűjtöttem össze az 1938 és 1941 közti magyar-brit kapcsolatokról. Diplomáciatörténetet szerettem volna írni, de nem „hagyományos" módon. Érdekelt, miként lehetne mondanivalómat nem csak a történészek, hanem mások számára is élvezetesé tenni. Pusztán diplomáciai jelentések halmazánál jóval többet szerettem volna olvasó elé tárni. Értelmezni, „megfejteni" próbáltam, mi áll a külügyi iratokban a sorok mögött, egy-egy jelző vagy éppen a hiánya mit takar. S emellett különösen törekedtem rá, hogy ne csupán arról írjak, hogy mit és mikor gondoltak és írtak a korszak főszereplői, hanem arról is, hogy hogyan és miért. De nemcsak ők. Megpróbáltam azt is nyomon követni, hogy miképpen gondolkoztak egymásról angolok és magyarok. Rokon- és ellenszenveket igyekeztem tetten érni. Úgy gondoltam, olykor ez többet elárulhat egy adott korszakról, mint a diplomáciai jelentések. S ugyanezért rajzoltam meg - természetesen csupán vázlatosan - néhány politikus karakterét.
Munkám során nem maradtam egyedül. Az első köszönő szó a Soros Alapítványt illeti, amely ösztöndíjaival lehetővé tette, hogy 1994-ben és 1996-ban hónapokig kutathassak a Public Record Office-ban, a Brit Központi Levéltárban. Hálás vagyok az Amerikai-Magyar Fulbright Bizottságnak is, amiért 1995-ben Kaliforniában, a Hoover Intézet Archívumában tölthettem majdnem öt hónapot.
John Lukacs professzor hívta fel figyelmemet első ízben az 1938 és 1941 közti magyar-brit diplomáciai és nemzetközi kapcsolatok rendkívüli jelentőségére, s ő biztatott leginkább a munka elvégzésére. Szakmai tanácsaival segített, támogatott akkor is, amikor már-már úgy éreztem, nem vagyok képes a könyvet ebben a formában befejezni. Budapesten, Londonban vagy éppen Doverban többször is személyesen konzultálhattam vele. Vissza