Illusztrált mesék

Előszó

BEVEZETÉS
„Az országúton délcegen lépkedett egy katona: egy-kettő, egy-kettő!"
így kezdődik A tűzszerszám, Hans Christian Andersen egyik legelső meséje. Mint ahogy ez a katona, Andersen meséi is körbejárták a világot, és egyaránt meghódították a fiatalok és az öregek szívét. A gyerekek és a felnőttek csaknem valamennyi országban ismerik ezeket a meséket, mivel Andersen kitűnően tudott mesélni, vidáman, mégis komolyan, így kortól és etnikai háttértől függetlenül mindenki érti ezeket a történeteket.
Andersen meséi olyan ősi elbeszélések, amelyek egyetemes, minden időben érvényes igazságokat tárnak fel, s az egyedülálló bölcsesség hangulatával rendelkeznek. A történeteket két kötetben gyűjtöttük össze.
A legtöbb Andersen-mese vége jó, ami illik is a gyerekmesékhez, néhány viszont elég szomorú. Miért? Mert Andersen a saját tapasztalataiból, érzelmeiből, a saját életéből merít, és az bizony nem volt különösképpen boldog. Néha csodálkozunk, hogyan is tudott ez az író százötven megvilágító erejű történetet írni. Talán azért, mert hitt Isten jóságában, mint ahogy az egyik meséjében mondta: „Minden életben, kicsiben vagy nagyban, ott van egy cérnaszál, amely arra emlékeztet bennünket, hogy Istenhez tartozunk."
Talán ez a cérnaszál segítette őt abban, hogy felülemelkedjen a fájdalmas körülményeken, s így most Andersen révén mi is egy fényesebb, mennyei szövethez kapcsolódhatunk. Vissza