Illusztrációk hat Grimm-meséhez

Előszó

Hockney hatot választott ki a Grimm testvérek által összegyűjtött 220 történetből, azokat, melyek képzeletét arra ösztönözték, hogy a mesékben rejlő narratív és természetfeletti elemek furcsaságait vizuális formába öntse. A régebbi illusztrációkat is fellapozta, éppúgy, ahogy a "Rake's Progress"-sorozat előtt tette, nem annyira azért, hogy saját elképzeléseit serkentse, hanem inkább azért, hogy szembehelyezkedjék a korábbi feldolgozásokkal, elkerülje azok tényekhez tapadó értelmezését, az "egy mese - egy rajz"-szokványt. A mesék lélektani különössége, a jellemek egymáshoz való kapcsolata és cselekedeteik mozgatórugói felkeltették érdeklődését, de az ő interpretációi, a megközelítés módja csaknem önkényesen személyes jellegű. Mohón és becsvágyón ízlelgeti a témát, az átváltozások sorát és az akadályok leküzdését, kihívásként fogja fel ezt a fajta illusztrálási munkát a művész számára.
Hockney, mint munkája során annyiszor, messzemenően felhasználja az elmúlt korok művészetét, közvetlen utalásokat találunk Ucellora, Carpacciora, Leonardora, Breughelre és Magritte-ra. Ez az eljárás számára magától értetődő, mivel egyfajta művészeti örökséget kelt életre, melyeket folklór hagyománynak tekint, és ebből azt hasznosítja, "amit a történet vizuálisan sugall" számára. A tájképi ábrázolásokhoz a Rajna-vidék öreg útikönyveit használta forrásnak. Az eklektikus vizuális feldolgozás során itt-ott a szöveg fordítását is megtűzdelte személyes tréfákkal, például A manó (Rumpelstilchen) nevére vonatkozó találgatásokkal. Vissza