Illatos Hunyorka: A Főállású Boldog

Előszó

Tibold Zitát Viktor barátom mutatta be nagyon sok évvel ezelőtt, mint legújabb kedvesét. Viktorról tudni kell, hogy egy igazi nagy mackó. Volt. Sármos, hízelgő fickó, aki pillanatok alatt leveszi lábukról a csajokat. Éppen ezért mindig mutatós, csinos, okos és szép nőkkel járt. Olyanokkal, akikkel valamilyen formában dicsekedni lehetett. Új barátnője bár illett hozzá, mégis meglepett. Szerintem a nő azonnal levette enyhe döbbenetemet. A bájos, mosolygós arcból huncut, és egyben titkokat rejtő szemek tekintettek rám. Az alkata pedig vetekedett Viktoréval. Nem tudtam hirtelen eldönteni, melyikük a „fajsúlyosabb" egyéniség. Már a méret is meglepett egy kissé, de nem jártam másként a hölgy öltözékével sem. A magam konzervativizmusával ennyire tarka és nagymintás ruhákat csak igazán vékony nőkön tudtam elképzelni. De Zizi olyan természetességgel viselte a maga tarkabarkaságát, hogy megkérdőjeleztem saját ítéletemet. Bár akkor is tisztában voltam azzal, nem szabad senkiről első pillanatban véleményt mondani, én ott mégis kétségbe vontam Viktor döntését. És mindezt úgy, hogy még egyetlen szót sem váltottam a „főszereplővel". Hiba volt. Akik ismernek, tudják, nem arról vagyok híres, hogy sokáig csendben legyek. Rövid időn belül már kérdések özönét zúdítottam Zizire. Mivel ő sem volt egy hallgatag típus, pillanatok alatt elmesélte magáról, amit akart, és amit a legfontosabbnak tartott. A történetek hallatán egy olyan nő képe rajzolódott ki előttem, aki egy buldog elszántságával küzd saját és szerettei érdekeiért. Aki nem ismer lehetetlent, és mindent elkövet, megmozgat a siker érdekében. Számomra ő lett a „CsakazértisZizi". Régen kapta ezt a nevet, de máig illik rá. Zizi kilóg az átlagemberek sorából. Kemény, harcos lélek. Vissza

Fülszöveg

Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor az Isten egy pillanatra megálmodta a világot, pont abban a pillanatban Rád is gondolt és elmosolyodott. Örült neked.
Az Isten már akkor hallotta az összes gyermeki gügyögésedet, látta az első bizonytalan lépéseidet a fűben, és az első "a" betűt, amit belerajzoltál az első elemista füzeted csíkjaiba. Isten tovább mosolygott és nézett téged. Ő már akkor előre látta durcás sértődéseidet, és toporzékolós kiabálásaidat. A barátaid melletti kiállásodat, az első szerelmes pillantásodat. Minden percedet előre látta, hallotta és érezte. És minden percéért előre lelkesedett.
Az Isten jól megfigyelt téged. Megnézte a kezed, a lábad és a vállaidat. Megnézte a hátad ívét, a gerinced vonalát. Csigolyáid alakját és erejét.
Ebben az ősrégi teremtő pillanatban őszinte szeretetből teremtett neked egy pont a hátadhoz illő keresztet. Amilyet senki másnak nem adott. Rád nézett az Isten és tetszettél neki a kereszteddel. Örömmel látta, hogy mindaz, amit alkotott, jó.
Búcsúzóul még egyszer egy röpke pillanatig visszanézett rád, és megerősítette a lábadat, hogy könnyebben vidd a keresztet. Arra gondolt, hogyha majd eljön az idő és világra jössz, akkor szívesen segít majd neked, hogyha kéred. Mert ezalatt a teremtő pillanat alatt még jobban megszeretett a kereszteddel együtt. Vissza