Babeuf és az "Egyenlőek"

Fülszöveg

Európa gondolatvilága a XVIII. század közepén alapvetően átalakult. Friss szellő fuvallata sodorta az emberi gondolatokat a polgári felszabadulás felé. A vallási és hódító háborúskodásoktól széthullott középkor omladékai között gyötrődő jobbágyság és á nemesség között, egyre jobban mélyült a szakadék.
A jobbágyság teljes függetlenségre törekedett, a nemesség viszont maradéktalanul hitt ősi jelszavában: „Nulle terre sans Seigneurs".- Nincs föld nemes úr nélkül! És mégis, megindult a föld. Megkondult a korszellem harangja...
Franciaországban lejárt a „tekintély" elve és győzött az Ész uralma, kifejlődött a kritikai és összehasonlító új szellemi módszer és vele a „természetjog", hogy a maga sorsát minden ember olyan kedvezően alakíthassa, amint csak lehet. S ennek a gazdasági önérdeknek az előfeltétele a szabadság volt. Pontosabban: a polgári szabadság.
A népek eme hatalmas gazdasági és szellemi szabadságversenyében Franciaország járt elől. A nagy „Enciklopédisták" - Rousseau, Voltaire, Diderot és társaik...
Ilja Ehrenburg, a világhírű író, „Babeuf életében" erről az egész Európára nézve sorsfordulatos és gigantikus hullámverésről számol be. Megrendítően emberi és mélységesen korhű. Alakjai vérből-húsból vannak és mégis, a történések észvesztően rohanó futószalagjának robajából is kicsendül a legtisztább poézis hajszálfinom hangja: alakjai eleven, érző és szenvedő emberek...
Ehrenburg, a késői nemzedék sarja, csodálatos bensőséggel formálta meg alakjait és szólaltatja meg körülöttük a hamisítatlan, teljes érvényű történelmi orkesztert, amiben maradéktalanul összesűrűsödik az életnek, a halálnak és az újjászületésnek valamennyi hangneme, a halkan ellebbenő sóhajtól a mennydörgő dübörgésig: alávalóság, haszonlesés, élvhajhászat, önzés, árulás, küzdelem, balsiker, megújhodás, magasztosság és végül is - egyenlőség, testvériség és szabadság.
Ilja Ehrenburg, túlzás nélkül elmondhatjuk, túlnőtt önmagán. A finom irónián, a bensőséges és tiszta irodalmi eszközökkel operáló, szinte meghatóan nemes egyszerűségen túl, minden egyes sorában benne lüktet az elmúlt korszak egész lelkisége. Vissza