Il fu Mattia Pascal

Fülszöveg

A költőként indult, majd drámaíróként világhírűvé és a XX. századi drámatörténet egyik legnagyobb hatású alakjává lett olasz szerző kiemelkedő sikerű regénye egy tévedés folytán halottnak hitt fiatalember különös története. Mattia Pascal, a kisvárosi könyvtáros hirtelen ráébred: a halálhíre teremtette megdöbbentő helyzet egyben remek alkalom arra, hogy megszabaduljon nyomasztó családi élete nyűgeitől, és másik alakot öltve a maga kedvére alakított, kalandos új életet kezdjen. De vajon csakugyan ilyen könnyű egy sorsot új mederbe terelni? S tud-e mit kezdeni az álarc mögé kényszerülő ember a megtalálni vélt szabadsággal, vagy be kell látnia, hogy a társadalom kényszerei közt vergődve semmiképpen nem teljesedhet ki a személyiség?
Pirandello szinte egész életművének meghatározó motívuma a szerepjátszás, a lélekhasadás, mely mögött az egyéniség kiteljesedési vágyának és az egyén tulajdonságait torzító társadalmi hatásoknak egyszerre tragikus és komikus - ezért óhatatlanul groteszk - küzdelme rejlik. E gyötrő kettősség mögött ugyanakkor felsejlenek azok az életrajzi elemek, melyek közül több a Mattia Pascal két életé-ben éppúgy visszaköszön, mint a szerző számos novellájában és darabjában. A mindezeket józanul előtáró és boncolgató életmű azonban nem kínál útmutatást, "a reménytelenség fanyar lángelméjének alkotása" csupán a tragikus és a komikus szemlélet konfliktusának izgalmasan újszerű ábrázolására szorítkozik. Vissza