Ikrek

Előszó

Benkő Imre egy kitartó és hűséges ember, és ezen tulajdonságok megjelennek fotográfiai életművében is. Hogy miért is írom ezt? Benkő Imre hatvanöt életévéből több mint huszonhetet az ikrek fotografálásával töltött, ha nem is folyamatosan, de mindig hű maradt kiválasztott témájához. Egyharmad életében gyűjtötte össze azokat a fotográfiákat, amelyeket ez az album bemutat. De az ő esetében ez nem is csoda, hiszen minden eddigi munkáját látva végigkövethettük kitartását, a témához való hűségét. Első, nagy visszhangot kiváltó albumában Ózdot fényképezte több mint kilenc éven keresztül, hogy végül 1996-ban a társadalom elé tárja: hogyan romboljuk le a magunk által megteremtett ipari környezetet, hogyan vesznek el emberi életek a társadalmi változások útvesztőjében. Ezzel párhuzamosan harminc évig fényképezte Budapestet, ahol csak a rá jellemző fotográfiai stílussal ábrázolta a várost, s annak lakóit, „szürkében". Ez is lett az album címe. Tíz éven átjárt ki az Óbudai szigetre, együtt lenni az ott szórakozó fiatalokkal és kevésbé fiatalokkal; tükröt tartva elébük. Nem csak dokumentarista fotográfusként viselkedett, hanem személyiségét láttatva ábrázolta az ott lévőket. A 2004-ben kiadott Utak című albumában pedig, mint egy hosszú vándorútról hazatért bölcs, azt mutatta meg, hogy mennyi más út is van a miénken kívül, s ezekből merítve tanuljunk meg jobban, okosabban élni.
Mi azonban Ózdot leromboltuk; Budapestet átépítettük, s vele sok remek dolog is odaveszett; a szigeten megrendezett fesztivál is természetesen már más, mint amilyennek Benkő Imre látta először, mint amelybe beleszeretett. Útjaink dokumentumait pedig sokszor az igaz „Utak" elébe helyezzük, nem látva meg a felkínált ösvényeket.
Benkő Imre szakmai pályafutásában is mindig kitartó és hűséges tudott maradni, amikor külső tényezők nem szorították más utakra. Tizennyolc évig volt a Magyar Távirati Iroda munkatársa, később a Képes 7 fotóriportere lett. 1993 óta szabadfoglalkozású fotográfus. Azóta „csak" önmagához kellett hűségesnek lennie fotográfiai értelemben. Albumait végiglapozva láthatjuk, hogy az is maradt. S ezt ma már mindenki látja és számos díjjal is jutalmazták fotográfiai érdemeit, de ami ennél is fontosabb, emberi kvalitásait. Harminc évesen már a Magyar Fotóművészek Szövetségének a tagja, több mint tizenkét évig a Magyar Iparművészeti Egyetem oktatója, 1975-ben és 1978-ban a World Press Photo pályázat aranyérmese, Balázs Béla-díjas, érdemes művész.
Ikrek című albuma a hatodik a nevével fémjelzett könyvekből. S egyben az utolsó az életműben, mely egy ekkora időszakot fog át. Ezzel az albummal Benkő Imre életének egy szakasza is lezárul, az a szakasz, amikor a kitartó és hűséges munka eredménye évtizedeken keresztül növekszik; mint a bedobott kavicsok a tó medrében, amikor a legutolsó kavics már a vízszint felett marad. Innentől kezdve kívánhatunk Benkő Imrének, de kiváltképp saját magunknak még minimum húsz évet, hogy egy újabb sorozatával üzenhessen nekünk.
Baki Péter Vissza