Ikonok (minikönyv)

Előszó

Az ikon, ahogy ezt Trubeckoj orosz filozófus igen találóan megfogalmazta, "elmélkedés színekben", vagy Jevdokimov szavaival élve ha az ikonokról beszélünk, akkor a "szépség teológiájáról" van szó. Valóban, az ikonok, vagyis a keleti kereszténységnek a szentképei sohasem a látványra épülnek, hanem a fennkölt érzelmeknek, a megtisztult világnak szimbolikus ábrázolásai. Ezért a nyugat-európai művészeten nevelkedett néző számára első látásra e műremekek talán idegenül hatnak, a tér és idő megszokott evilági rendszere megváltozik, az alakok átszellemültek, különösen megragadóak a nagy kifejező szemek, s fontos szerepet kapnak a díszítő és jelképes elemek. Az ikonfestő a festékek és az alapozás előkészítésekor, az ábrázolás témájának átgondolásakor imával, elmélkedéssel készült művének megfestéséhez. Nagy becsben tartotta a prototípusokat, melyeket egy-egy szent vagy remete munkájának tulajdonítottak, s csodatévő erejűnek tekintettek. Ezen típusok hű másolásakor segítségére voltak az úgynevezett kézikönyvek, melyeket görögül "hermenia"-nak, oroszul "podlinnyik"-nek neveztek. A görögök közül a leghíresebbé az Athosz-hegyi, az oroszok közül pedig a Sztroganov-féle festőkönyv vált. Ezekben a könyvekben részletesen leírták, s gyakran vázlatosan ábrázolták is, hogy hogyan kell egy-egy szentet - milyen öltözékben, milyen arccal, milyen attribubumokkal - megfesteni. Így a mai felületes néző szemében az ikonok bizonyos fokig egyformának tűnnek, ám ha figyelmesen megvizsgáljuk e műveket, egyre jobban kibontakozik előttünk az ikonfestő sajátos elképzelése, tehetségének sokfélesége - többek között - a színárnyalatok egyéni megválasztásában, az arcok nemes vonásaiban, a mozdulatokban, a díszítőelemek elrendezésében, a függőleges és a vízszintes motívumok harmonikus összekapcsolásában, a tökéletesség és az időtlenség érzetét keltő sejtelmes "ikonszerűség" létrehozásában.
Ha megnézzük e kis könyv ikonjait, meggyőződhetünk arról, hogy a közös vonások mellett rendkívül gazdagok az egyéni jegyek, sőt területenként és korszakonként is határozott eltéréseket figyelhetünk meg. Ez a sokféleség jellemzi a magyarországi ikongyűjteményeket is. Bár hazánkban a festészet elsősorban a nyugat-európai festészettel összefonódva fejlődött, mégis sok és értékes ikont festettek itt, és jelentős gyűjtemények alakultak ki. Magyarországon a műgyűjteményi és muzeológiai szempontú ikongyűjtés igen korán kezdődött. Ipolyi Arnold római katolikus püspök például már 1867-ben vásárolt ikonokat. Gyűjteményének darabjai később az esztergomi Keresztény Múzeumba és a budapesti Szépművészeti Múzeumba kerültek. A budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteménye mellett említésre méltó a szerb egyház, a magyar orthodox egyház és a görög-katolikus egyház ikongyűjteménye, továbbá a nemzetközi vonatkozásban is számottevő, ám alig ismert magángyűjtemények anyaga.
Vissza