Előszó
Hagyományok és újító törekvések, két látszólag egymásnak ellentmondó, valójában egymást kiegészítő témakörök képezték a Fény - Tér és Polgári Világ Relikviái című képzőművészeti kiállítások tárgykörét. Olyan dolgokra kívántak rávilágítani melyek - a művészeti alkotó tevékenység terén is - együttesen garantálják a minőséget. A hagyomány - nem megszokást, kulturális sztereotípiákat, jó vagy rossz dolgok iránti ragaszkodást, hanem a meglévő értékek megőrzését, tiszteletét, a már bejárt utak révén szerzett tapasztalatokat jelenti. Ebben áll jelentősége. A megújulás nemcsak antientrópikus tevékenység, az alkotás lényege új értékek megfogalmazása, létrehozása, a meglévők gyarapítása, de az állandóan változó valósággal való harmónia újrateremtését is biztosítja egyben.
A polgári világ minden idők közösségei számára hasznos és alapvetően fontos konzervatív értékeket hozott létre, melyet az elmúlt évtizedek ideológiái, szemléletkizárólagosságai kiszorítottak a társadalmi életből. A kiállítás megpróbálta felidézni, mit érez a gondolatkör kapcsán - személyiségének megfelelően - ma az alkotóművész, hogyan él képzelet világában a téma és az hogyan jut felszínre a műalkotásokban. A képzőművészet, a vizuális nyelv eszköztára állandóan kibővül, változik, A XX. század, a jelen kor képzőművészete létrehozta a vizuális nyelv sajátos szerkezetét, szemiotikai struktúráit. A valóságnak sajátos részei fogalmazódnak meg ezekben. A Fény - Tér című kiállítás a képző és iparművészet e sajátos nyelvi struktúráit, azok tartalmait kívánta előtérbe helyezni, A fény - mint a káosz ellentéte -, a tér mint abszolút N dimenziós tér, legtágabb értelemben vett szimbólumaikkal, jelentéseikkel, vagy szűkebb értelemben, érzeteket kiváltó kifejezési eszközök (fényszín, integrált terek stb.).
A kiállításokon 56 képzőművész vett részt és 115 képzőművészeti alkotás került bemutatásra. Utólagos említést érdemel, hogy - mindkét kiállítás tovább fejlődött és a katalógus elkészültéig 1998 májusában a budapesti Duna Galériában a Fény - Tér II., augusztusában pedig a budapesti Újpest Galériában a Polgári Világ Relikviái II. című kiállítások kerültek megrendezésre.
A rendezvényt záró, „Az értékek és az értékelők válsága'" címet viselő szimpózium a művészeti értékek és a közönség közti kapcsolatok, az értékelő és értékközvetítő formák, mechanizmusok jelenlegi helyzetével, hiányosságaival foglalkozott. Az értékközvetítő formák, mechanizmusok a különböző, művészeten kívüli érdekeltségek, társadalmi (politikai, gazdasági, közművelődési és egyéb), környezeti vagy más ráhatások, vagy akár önön törvényszerűségeit követő változásokból eredően, eredeti szerepüktől eltávolodhatnak. Sőt az értékek és a befogadó viszonylatában gátló tényezőkké válhatnak. A kialakulatlan vagy helytelen értékkritériumok, az érték és befogadó viszonylatában létező hiányosságok károsan befolyásolják a művészeti tevékenység természetes létét, a művek megszületésének feltételeit - támogatottságát, igénylését, hasznosulását, A változásokat követve állandóan újra kell fogalmazni a művészeti tevékenység sajátos természetéből eredő szempontjait, felmérni önnön helyzetét, annak érdekében, hogy a megfelelő minőségű párbeszéd létre jöhessen.
A 89 - 90-es évek társadalmi változásai után a művészeti tevékenység megszervezése terén megújulási folyamatok érzékelhetők. Ez mindenekelőtt a hatékonyabb működési kereteket biztosító művészeti társaságok létrejöttében és működésében nyilvánult meg, A központi irányítású, tömegszervezetek mintájára létrehozott művészeti egyesületek nem váltak be a művészeti alkotó tevékenység terén. Az érték általában nem egyenesen arányos a tömeggel. A más tevékenységi területekről kölcsönzött szervezeti és működési formák a művészeti tevékenység sajátosságaitól idegenszerűek. Itt mások a térviszonyok (közép, jobb, bal, szélsőség stb.) a mozgásviszonyok, (fejlődés, haladás, előre, hátra) és arányrendszerek... mindezeket a stílus, a mű. az abban rejlő igazságok mértékei, mélységei határozzák meg. Az egységes értékrendre való törekvés a művészeti tevékenység talaján „csírátlanítást" a közös nevezőre hozás „kilúgozást" okoz, Az egymástól eltérő vagy akár ellentétes irányú törekvések nem semlegesíthetik egymást.
A művészeti tevékenység szervezési működési formái sztereotípiákkal vannak telehálózva. Az ideológia - és semmiképpen nem a jelenkor művészeti értékei - talaján kibontakoztatott közművelődés ellenségesen viszonyul a jelen kor művészeti értékei irányába, mivel azok számára idegenek.
Vissza