II. Rákóczi Ferenc emlékezései és vallomásai

Előszó

Thököly Imréhez fűzik gyermekkorának első eleven emlékei, a nyers tanulatlan fiatalemberhez, aki mostohaapja volt. Meg Munkácshoz: anyja, Zrinyi Ilona várvédelméhez. Majd idegen erőszak ragadja el anyjától, otthonától, hazájától. Külországi papok iskolái nevelik pappá, németté. - De nem lett pap. Félig gyermek, egyetemi hallgató, mikor nagykorúvá lesz, átveszi országnyi kiterjedésű uradalmait, beutazza Itáliát, érdekházasságot köt egy soselátott német tucathercegnővel, kezdi végtelen pöröskődéseit testvérnénjével, Bécsben telel, Magyarországon nyaral, henyél, kártyázik, vadászik . . .
Mégis nemzeti hőssé kellett lennie. Nem lett német. Vérében hordta végzetét. A Rákócziak, Zrínyik, Báthoryk, Frangepánok örökségét. Futott előle - hasztalan. Az ország viharos múltú, legnagyobb nemzetségeinek utóda, hősök, fejedelmek, vértanuk leszármazottja. A bécsi udvar még nevét is gyűlöli, gyanakvása a végletekbe hajszolja. Másfelöl a magyarság hívja az öröklött vezérségre. A szabadságért! Kezdik a parasztok. Aztán összesúg az urakkal. De azok még ráérnek, vadásznak, hivatalokért kacsintgatnak. Ő komolyan veszi a dolgot, külföldi támogatást keres. Levélhordója azonban Bécsből küldött agent provocateur. Az operett-összeesküvés idő előtt vértanúvá avatta volna, ha regényes módon meg nem szökik az osztrák börtönből. Évekig bujdosik lengyel földön, a Szobieszky halála után végleg szétzüllöt, korrupt országban, bécsi bérgyilkosok és emberrablók elöl. A kitűnő jezsuita iskolának hasznát veszi: francia hadimérnöknek öltözik és várat épít. És közben tovább hajszolja a külföldi segítség délibábját.
De az idegenek nem segítik. Tőle kérnek segítséget a ruszin és magyar jobbágyok. És az erdélyi fejedelmek utóda, a magyar gróf, német birodalmi herceg, II. Rákóczi Ferenc szinte új Dózsa Györgyként jelenik meg a kárpáti határon, a bunkókkal fegyverzett lázadó jobbágyok és körözött rablók szedett-vedett népsége élén. Vissza