II. Rákóczi Ferenc emlékiratai

Előszó

Részlet a könyvből:

"Rákóczi 1716-ban írta ezt a könyvet, öt évvel a kuruc háború befejezése után, Grosboisban, franciául. Hágában jelent meg 1739-ben, négy évvel a halála után, ötödik és befejező köteteként egy korábban megjelent nagy műnek, A magyar forradalmak történeté-nek. Ennek az utolsó, saját háborújáról szóló résznek kétségkívül teljes egészében ő a szerzője. Brenner abbé, franciaországi diplomatája, titkára s az előző köteteknél segítő és fogalmazó társa, említi egy levelében, hogy Rákóczi ezt a kötetet egyedül, szobájába zárkózva írta s neki csak franciásság szempontjából mutatta meg. Azt is felpanaszolja, hogy még ezeket a nyelvtani hibákat is nagyrészben változatlanul hagyta.
Franciául elsősorban azért írta, mert gyakorlati, diplomáciai céllal, még ha az örök igazságnak ajánlotta is. 1716-ban érte a török ajánlat, mely tekintettel a készülő háborúra, részvételre biztatja s felkínálja az erdélyi fejedelemséget. Az Emlékiratok azért készültek olyan lázas munkával, mert az volt a rendeltetésük, hogy a világ figyelmét megint felhívják a magyar ügyre s tájékoztassák az előzményekről. Saint-Simon herceg a maga emlékirataiban - e kötet függelékében - megemlékezik a Porta ajánlatáról s hozzáteszi, hogy a "fejedelem életmódja sehogy sem felel meg ennek az ajánlatnak". Rákóczi ugyanis nagyon visszavonultan élt ebben az időben, a kamalduliak kolostora mellett vett házat s bűnbánattal és vallásos buzgalommal töltötte idejét. De azt Saint-Simon is megjegyzi, hogy azért közben "mindíg értesült arról, ami Erdélyben, Magyarországon és a szomszéd országokban történt." Tudjuk, Rákóczi Saint-Simon várakozása ellenére is elfogadta a Porta ajánlatát s azt is tudjuk, hogy ennek nem lett más eredménye, mint a még szomorúbb számüzetés Rodostóban." Vissza