II. Rákóczi Ferenc elmélkedései és fohászai

Előszó

Köztudomású, hogy nagy fejedelmünk - ez az ő legszebb neve -, mélyen vallásos lélek volt. Legnagyobb életrajzából, Márki Sándor háromkötetes nagy művéből, pontosan tudjuk ennek nyilvánulásait, s azt is, hogy ez irányát nem mint utolsó menedéket választotta, hanem már neveltetésében megkapta alapozását. A karmelitáknak Párizstól 3-4 kilométernyire fekvő kolostorában gyakran végzett szentségimádást, élete franciaországi időszakában. A versaillesi templomban többször gyónt és áldozott, s hallgatott, XIV. Lajos jelenlétében szentbeszédeket. Vonzódott a kolostorokhoz s meghúzódás végett eleinte az ágostonrendiek Saint-Germain-en-Laye-i házára gondolt, Versailles fölött. Szent Ágostont igen szerette, Vallomásait sokat olvasta. 1715 tavaszán aztán kihajtatott a vincennesi erdőn keresztül a Párizstól délkeletre fekvő Groboisba. (Nagyerdő.) A Boissy-Saint-Léger-i erdőn áll kolostoruk, egykor vadászkastély. A királytól kérte oda felvétele ajánlását, amit az teljesített is. Kertjükben temették el egy urnában Rákóczi szívét, óhaja szerint. Kassára tehát szíve nem jutott el. A kamalduliak iránt Rákóczi szintén régtől érdeklődött. Zoborhegyen felkereste őket és 1000 forintot adott két remete és két remetelak költségeire. Hogy aztán élete törökországi szakában mennyire a vallási élmény uralkodott lelkén, egésznapi beosztásán, tudjuk Mikes Kelementől. Vissza