Előszó
A II. Pest megyei Alkohológiai Tudományos Értekezlet anyaga van az olvasó előtt. Mint minden próbálkozásnak, ennek is van története és reméljük, hogy lesz folytatása is. Mint az országban mindenütt - Pest megyében is - jelentős erőfeszítések folynak az alkoholizmusnak - sajnos mondhatjuk - népbetegsége ellen. Talán mondanom sem kell, hogy a küzdelem első vonalában azok a szakemberek állnak, akik ezzel a bajjal legtöbbet találkoznak: a pszichiáterek. Táboruk folyamatosan erősödik az egyre növekvő számú új vállalkozókkal, akik a szakmai tájékozottságuk, elmélyülésük alapján megérdemlik a jelzőt: alkohológusok. A munka azonban nem korlátozódhat arra, hogy csupán egy népbetegség végállomásával s annak következményeivel foglalkozzunk, és csak kevés esetben foglalkozunk a megelőzés vagy - a különféle komplikációk nyomán - a könnyebben gyógyítható betegekkel. Ezért is helyes a megállapítás: az alkoholizmus elleni küzdelem az egész társadalom ügye. Ennek alapjai a társadalom szokásaiban, a nevelésben, a szabadidő eltöltésében és természetesen elsősorban a lelki bántalmak megelőzésében, a pszichohigiénében rejlenek. Az egészséges személyiség ellenállásának gyengülése, a kezdődő pszichés károsodások, a testi betegségek, a meglévő káros előítéletek (pl. "milyen magyar ember, aki nem bírja az italt"), szokások (névnapok, ünneplések, kínálgatások), foglalkozási alkalmakkal (pincérek, sörgyári dolgozók stb.) lehetőséget adhatnak az alkoholfüggőség, a szenvedélybetegségek kialakulására. Ezzel szembenállnak a megfelelő helyzetek a cselekvésre, megoldásra, megközelítésre (művelődési intézményben, iskolában, pedagógusoknak, üzemorvosoknak, körzeti orvosoknak stb.) a szenvedélybetegség elsődleges megelőzésére vagy keletkezésében való megakadályozására. Ezeknek a társadalmi és egészségügyi lehetőségeknek Pest megyében való tudományos és gyakorlati kutatása a célja alkohológiai értekezleteinknek. Időről-időre összegezzük és kicseréljük tapasztalatainkat, különös tekintettel azokra a fehér foltokra, ahol eddig erre kevés alkalom kínálkozott. A három éve megtartott első ilyen értekezlet pszichiáterek és más orvosok összefogásának eredménye volt. Jelen megbeszélésünknek fő célja, hogy az alkohológiával még közeli kapcsolatban nem lévő orvosok most alkalmat kapjanak nyilatkozni tapasztalataikról és bekapcsolódjanak az alkoholizmus elleni küzdelembe, a gyógyítás nemes feladatába. Orvosok mindennapi munkájuk közepette találkoznak alkoholbetegekkel, de a módszeres, tudományos feldolgozásra a jelen megbeszélés keretei adnak lehetőséget. Régebben tréfás aforizma jutott eszembe némely tudományos előadásról: az előadás legfőbb célja, hogy felhívja a kérdésre az előadók figyelmét. Ez bizonyos fokig áll az elmondottakra: álljanak sorainkba még nagyobb figyelemmel, még nagyobb aktivitással mindazok, akik eddig kisebb jelentőséggel foglalkoztak a szenvedélybetegségekkel. Azonban túl az aforizmán, az elhangzottak megérdemlik mindnyájunk gondos figyelmét: az olvasó önálló jelentős munkákkal találkozik, melyek az egyes szakma keretein túllépnek és tanításaikkal mindnyájunkhoz szólnak. Segítik, erősítik az alkohológiai küzdelmet s új bepillantásokkal új utakat keresnek és nyitnak. Tiszteljük a tüdőgyógyászok nemes munkáját és eredményes harcát a tüdőtuberkulózis ellen, az egykori "morbus hungaricus" leküzdésében. Példájuk munkásságukban és szervezettségükben mindenkoron előttünk áll. Az alkoholizmus azonban - a pszichiátriai betegségekhez hasonlóan - igen bonyolult, összetett, sok okú megbetegedés. Nehézségei, az azzal kapcsolatos fáradság, a megterhelések sokakat visszatartanak ettől a nemes és szép munkától. Nemegyszer statisztikai érvekkel is dolgoznak, a munka csekély hatékonyságát bizonyítandó. Eredményekkel azonban bárki találkozhat, aki a szakirodalommal foglalkozik. Itt azonban nem a nagy számokat kívánom hangsúlyozni, hanem azt, hogy még a legsúlyosabb állapotban lévő szenvedélybetegekkel is erkölcsi kötelességünk és érdemes foglalkozni, hisz minden egyes beteg sorsának megkönnyítése, szenvedélyének akár időleges felfüggesztése is igen jelentős az egyén jövője és családja, sőt a társadalom szempontjából. Ma persze ennél sokkal többet érünk el. Hogy mennyire érdemes és szükséges ezt a munkát folytatni, azt az itt következő előadások bőségesen bizonyítják.
Vissza