II. Országos Virágkarnevál

Előszó

A szikes - homokos, vizekben szegény síkságon épült Debrecen mindig különösen megbecsülte azt a szépet, amit a természettől kapott. A Nagyerdő kultusza, a fák, növények, virágok szeretete ősi hagyománya a város népének. Erről beszélnek az Európa-szerte híres régi debreceni könyvkötő mesterek pazar növényi ornamentikával díszített reneszánsz ízlésű remekei, az itteni népművészek, szűrszabó-hímzők színpompás virágmintái is.
A hazai botanika művelésében századokon át nem egyszer debreceni tudósok jártak az élen. Melius Juhász Péter írta a XVI. században a legelső magyar nyelvű növénytani könyvet, a felvilágosodás korában pedig dr. Földi János úttörése nyomán Diószegi Sámuel s Fazekas Mihály, a költő és természettudós készítették az első magyar nyelvű rendszeres, tudományos botanikát, a Magyar Füvészkönyvet (1807). „Kővágással vetekedő" munkával és pompás nyelvérzékkel alkották meg a magyar növény és virágnevek teljes rendszerét.
A szaktudomány és a mindennapi nyelv mindmáig nagyrészt az ő növényneveikkel él, amelyek egyike-másika valóságos kis remeklés, egyszavas költemény: csillagfürt, iringó, nőszirom, aranyfürt, gólyahír. Fazekas Mihály kezdeményezésére jött létre az országos hírű Kollégiumi Füvészkert: a hazai botanika egyik fontos műhelye. Szerepét, hagyományát a Kossuth Lajos Tudományegyetem Növénytani Intézete és gazdag füvészkertje vette át s folytatja mindmáig. Sokirányú tevékenységüket néhány számadat is példázza. Az intézet több mint 80 000 növényt tartalmazó gyűjteménye tudományos és oktatási szempontból egyaránt nagy jelentőségű. A világ nagyszámú hasonló intézményével tudományos kapcsolatot tartanak fenn. A füvészkert növényházaiban és parcelláin az öt világrész szépen díszlő növényeit is megismerhetik a látogatók. Vissza