II. János Pál pápa máriapócsi zarándoklata

Előszó

"Gratia vobis et pax - Kegyelem nektek és békesség!" (1 Tessz 1,1) Ezt a köszöntést és jókívánságot írta a Szentatya arra a képre, amelyet magyarországi látogatása emlékére készíttetett. Azért jött, hogy közvetítse a kegyelmet és meghirdesse a jézusi békességet.
Máriapócson különösen éreztük ezt az áldott ajándékot. A jelenlevő zarándokok hatalmas tömege, a várakozás és előkészület áhitatos órái, a szertartás emelkedett szépsége, az egy szájjal és egy szívvel zengő ének magával ragadó sodrása meggyőzött mindenkit, hogy a kegyelem napja volt ez az augusztusi vasárnap. Az Eucharisztia közösségében élhettük meg az egyház katolikus egységét.
Békesség és öröm volt mindnyájunk szívében. A hazánkból és a szomszédos országokból érkezett magyar zarándokok, román, ruszin, szlovák és ukrán testvéreink, római és görögkatolikus hívek olyan békességben és örömben voltak együtt, mintha nem is választanának el minket nyelvi nehézségek és országhatárok.
És mindezt megkoronázta a Szentatya felejthetetlen derűje és jósága. Egész látogatása során talán egyetlen szentmisén sem volt olyan boldog és derűs a pápa, mint Máriapócson. Mosolygott, simogatott, bátorított, szavával és kezével a krisztusi örömről beszélt. Boldogok vagyunk, hogy Isten áldása és a Máriapócsi Szűzanya oltalma ilyen széppé tette ezt a napot.
Szentatyánk! Hálásak vagyunk, hogy vendégünk és zarándoktársunk volt, hogy kegyelmet és békességet hozott. Köszönjük! Viszontlátásra! Vissza