II. János Pál pápa Dies Domini kezdetű apostoli levele a vasárnap megszenteléséről

Előszó

Részlet:
"1. Az Úr napja - ahogy a vasárnapot az apostoli időktől kezdve nevezték - az Egyház története folyamán mindig kiváltságos figyelmet élvezett, mert szoros összefüggésben áll a keresztény minisztérium lényegi magvával. A vasárnap ugyanis az idő heti ritmusában Krisztus föltámadása napjára emlékeztet. A hét húsvétja, amikor megünnepeljük Krisztus győzelmét a bűn és a halál fölött, az első teremtés beteljesedését Őbenne és "az új teremtés" kezdetét. A világ első napjának imádással és hálával telt felidézése, ugyanakkor tevékenyen reménykedő elővételezése az "utolsó napnak", amelyen Krisztus újra eljön dicsőségben és újjá fog alkotni mindent.
Méltán alkalmazzuk a vasárnapra a zsoltáros örömteli kiáltását: "Ezt a napot az Úristen adta, örvendezzünk és vigadjunk rajta!". Ezen örömre felhívás, mely a húsvéti liturgiának része lett, kifejezi az ámulatot, mely eltöltötte az asszonyokat, akik ott voltak Krisztus megfeszítésénél, és "a szombatok első napján, jókor reggel" a sírhoz siettek és azt üresen találták. Meghívás a két emmauszi tanítvány örömének átélésére, akik úgy éreztek, hogy "lángol a szívük", miközben a Feltámadott csatlakozott hozzájuk útjukon, magyarázta nekik az Írásokat és feltárta magát "a kenyértörésben". Annak az eleinte bizonytalankodó, azután túláradó örömnek a visszhangja, amit az apostolok éltek át ugyanazon nap estéjén, amikor a föltámadott Jézus meglátogatta és megajándékozta őket békéjével és Szent Lelkével." Vissza